Ma izgatottan mentem Kittiért az oviba. Anyut megkértem, hogy menjen ő Szonjáért a bölcsibe, mert K-nak más dolga akadt és nem akartam őt is az uszodába vinni, mert tartottam tőle, hogy akkor hiszti lesz, hogy ő is pancsolna. Kitti vigyorogva futott elém, nyakamba ugrott és mondta, hogy megint a nagyinál szeretne aludni. Mondtam, hogy rendben, de előtte megyünk úszni. Vártam, hogy minden ellenállás nélkül bólint egyet, de helyette elkezdett sírni, hogy ő nem akar uszodába menni. (Ezek szerint nem jól reagáltuk le az előző alkalommal levágott hisztijét?) Közben anyu is rám csörgött, hogy gáz van, mert Szonja nem akar vele hazamenni, sőt nem hajlandó rá sem nézni. A gondozónővel ketten sem tudták felszedni a földről, annyira ellenkezett. OK. Irány a bölcsi, összeszedtem Szonját is, aki engem meglátva rögtön abbahagyta a sírást. Elérkeztünk az uszodához, Kitti pityereg, hogy nem akar bemenni, Szonja kezdi a sírást, hogy ő meg úszni akar. Szuper!!!!

Kittit átöltöztettem, bementem vele a medencéhez, majd mielőtt kitessékeltek biztosítottam róla, hogy az ajtó mögött leszünk Szonjával és majd kukucskálunk, hogy meglássuk milyen ügyes a vízben. Mivel Szonja egyre jobban rákezdett a sírásra, gondoltam elmegyünk a büfébe és elterelem a figyelmét. Kb. negyed óra múlva mentünk vissza, mert Szonjának pisilnie kellett. S milyen jó, hogy épp arra jártunk, mert Kitti már bömbölt, éppen kijöttek megnézni engem, hogy hol vagyok. MIután Szonja elvégezte a dolgát, bementünk a medencéhez. Kitti a vízben, oktató nagyon kedvesen, szeretettel nyugtatgatta, de Kitti már annyira felhergelte magát, hogy bármennyire próbálta nem tudta abbahagyni a sírást. Közben befutott K. is, pont jókor, mert annyit eltudtunk érni, hogy apjának bemutatta sírás nélkül, hogy milyen gyakorlatokat csináltak. De utána egyből kijött és haza akart menni. Nem volt mit tenni az egy órás úszás helyett fél óra után eljöttünk.

Nagyon pipa voltam. Kittire is, magamra is, rá azért, hogy miért csinálja ezt a cirkuszt, magamra meg azért, hogy vajon mit rontottam el. Később K-val kitárgyaltuk az esetet és a legvalószínűbbnek azt tartjuk, hogy az első órán Kitti hallotta, amikor az oktató mondta, hogy legközelebbi alkalommal a szülők már nem lehetnek bent. Ezért nem akart menni Kitti a második órára sem (pedig az első óra nagyon tetszett neki, még ő mondta, hogy ide jöjjünk máskor is). S ma is az volt a baja, hogy anya nem volt ott. (Az oktató szerint az első negyed órában nagyon ügyesen csinálta a gyakorlatokat, aztán egyik pillanatról a másikra el kezdett sírni, hogy nem látja anyát kukucskálni.)

Legközelebb megkérem az oktatókat, hogy engedjék meg, hogy bent maradjak. Meglátjuk akkor mi történik. Még nem adom fel. Csak fogalmam sincs mit csináljak:(