Még nem a lányoké! Meghívást kaptunk egy barátunktól az esküvőjére. Az ember ilyenkor örül, hogy egy ismerőse, barátja, rokona megtalálta élete párját és ország világ előtt megígérik egymásnak a holtodiglan-holtomiglant. Aztán második körben az embernek, főleg az ember lányának már azon jár az agya, hogy mit vegyen fel.

Én hamar lejátszottam fejben, hogy mibe menjek, K. is előkapta a saját esküvői öltönyét, hogy ő meg abban jelenik meg az eseményen. Igen ám, de szerelmem az utóbbi időben elég sokat fogyott (nem főz rá az asszony:-), és szinte leesik róla a nadrág. Mit volt mit tenni, nekiindultunk esküvő előtt egy héttel (nem vagyunk egy kapkodósak-ha--ha-ha) öltönyt vásárolni. Mivel ez a nap egy vasárnap volt, a pláza maradt. Bementünk az első öltönyös üzletbe, voltak szebbnél-szebb öltönyök. És magasabbnál magasabb árak. Azt hittem, hogy padlót fogok amikor megláttam az árcédulákat. Eme elegáns öltöny üzletben 80-100ezer forintért mértek egy rendbeli férfi ruhát. A legolcsóbb, ami éppen akciós volt (csak férjemnek nem felelt meg, mert sötét volt, mármint az öltöny, viszont ő világosat akart, így nyáron) "csak" 70 000 Ft volt. Hamar odébb álltunk, de a következő üzletben is csak 80ezer körül találtunk megfelelőt. A héten nyakunkba vettük a várost, illetve kinéztünk a neten egy-két olcsóbb öltönyös helyet, de elkeserítő tapasztalatokat szereztünk.

1. Nyáron sincs nagy választék világos színű öltönyből. (Lehet, hogy télen igen?)

2. Kevésbé exkluzív helyen kevésbé udvarias a kiszolgálás. Megmutatják, hogy hol találjuk az öltönyöket (nem lett volna nehéz egyedül sem megtalálni), esetleg a delikvensnek megfelelő méretekig elkísérnek, aztán ott hagynak, hogy válogassunk, próbáljunk, csináljunk azt amit akarunk. Volt ahol oda se jöttek, nem kérdeztek, nem zavartak a nézelődésben.

3. A férfi ne legyen széles vállú, de ugyanakkor keskenyebb csipőjű, mert ha ilyen szerencsétlen testalkatú, akkor varrasson inkább magának!

A harmadik napon aztán szerencsénk volt találtunk, egy elsőnek igen semmit mondó, de végre K. testalkatán is jól mutató öltönyt, amin csak egy nagyon kis igazítást kellet kérni. És az exkluzív öltönynek árának kb. egyharmadáért! Királyság!

Mindeközben felpróbáltam az egyik ruhát, amit fejben elgondoltam, hogy majd viselek eme jeles eseményen. Rosszul emlékeztem. Nem azon az esküvőn viseltem, amin akkor vettünk részt, amikor már Kitti megszületett és egy kicsit dundibb voltam, mint jelenleg, hanem azon a lakodalmon, ami még akkor volt, amikor leány voltam és karcsú, mint a nádszál. Magyarul: nem jön rám, illetve rám jön, csak a ruha hátán a zipzár nem ér össze. Marad a második ruha verzió, amihez viszont nincs megfelelő cipőm, vagy szandálom, tehát még azt kell vennem. Mondjam még, hogy a második ruha verzióhoz viszont kell egy kabátka, blézer akármi, mivel elég nyárias, viszont ami illik a ruhához, az nem ér össze a mellemen? Nem baj, nem fogom összegombolni!

Szerencsére a gyerkőcöknek még a babamama börzén beszereztem egy-egy alkalmi nyári ruhát (potom áron), amit remélem rájuk is tudok adni, amihez viszont aránylag jó időnek kellene lenni ezen a szombaton. Beszereztem továbbá nekik "potom" 5000 Ft-ért egy-egy pár gála szandált, amit remélem, hogy még rájuk tudok majd adni azon a szeptemberi esküvőn is, amire épp a minap kaptunk meghívást.

Nem is tudom mit töröm magam, mit törjük magunkat, úgysem mi leszünk a főszereplők!:-)