Múlt héten a munkám két napra külföldre szólított. Igaz, hogy ez is egy rövid távollét volt, de alig vártam, hogy a repülőgépünk landoljon a ferihegyi leszállópályán. Magam előtt láttam a képet, ahogy kilépek az érkező utasokat várók közé és két kis mosolygós szőkeség „anya!, anya!” kiáltásokkal fut felém, majd csimpaszkodik a nyakamba. Egyik az ölemben, másik a lábamba csimpaszkodik, s végre apa ölelő karjai is megtalálnak.
Ehelyett a valóság: kilépek az érkező csarnokba, sehol egy ismerős arc. Várok. Sehol senki. Telefon K-nak, aki idegesen mondja, hogy nincs nála elég apró a parkoláshoz. ÁÁááá hagyd a csudába, odamegyek a parkolóba és indulhatunk is. (Magamban sziszegek a fogam között, hogy már megint elkésett! Á de biztos a csajokkal volt nehéz elindulni. Mindegy nem futottak felém a csarnokban, de perceken belül átölelhetem őket.) Felmegyek az indulási oldal parkolójába. K. sehol. Újabb telefon, merre vagy? Bent vagyok az indulási csarnokban. Akkor gyere ki, mert én itt várlak az épület előtt. Ahogy ezt mondom már észre is veszem göndörödő, szexisen őszülő haját, vicces, ahogy telefonon beszélünk, pedig már látjuk egymást. Meg is szakítjuk a vonalat, szemem pedig K. fejétől elindul a föld felé, keresem két kis töpörtyűnket. Igaz furcsa volt, hogy nem hallottam a csicsergésüket a háttérben, amikor férjurammal beszéltem telefonon. Már K. térdvonalánál járok a szememmel, de lányokat nem látom….viszont valami nagyon furcsa….mi is? Ja, K. egy mankóval sántikál! Egyből az ugrott be, hogy ez valami tréfa, átverés. Már mosolyra is húzódott a szám. K. már csak két lépésre van tőlem, milyen jól tudja utánozni a sánta embert fut át az agyamon. Atyavilág, ez nem bohóckodik, hanem tényleg történt a lábával valami, hisz a bal lába kétszer akkora, mint a jobb. Hirtelen elröhögöm magam (talán tehetetlenségemben, vagy amiatt, hogy ez meg már megint mi???). Ő is nevet, átölel. Mi történt???? Először nevet, majd elmondja, hogy „félrelépett”, ment le a garázsba és az utolsó lépcsőfokon megcsúszott, maga alá fordult a bokája, összeesett, leizzadt minden baja volt. Míg a lépcsőházban üldögélt egy-két percet a bokája duplájára dagadt. Az orvosok szerint részleges ínszalag szakadás. Nincs vele tennivaló, pihenés, jegelés. (Úgy pihen, hogy ma már bement dolgozni, hisz most volt itthon 3 hétig, ha még négy hetet itthon marad tuti kirúgják.)
A lányok anyunál voltak, míg K. kijött értem (még jó, hogy anyukájának automata autója van, mert kuplungozni nem tud!). Nagyon örültek nekem (meg az édességnek, amit hoztam nekik).
K. most azon gondolkozik üres idejében, hogy miért történik mindez vele. Mert valami oka, célja van ezeknek a történéseknek (fülgyulladás, ez a baleset, ja meg az egyik foga is letört). Még nem jött rá….
