Boldog új évet minden erre vetődőnek!
Erőt vettem magamon, s igyekszem
folytatni lányaimról szóló naplómat. Az elmúlt hónapokban történtek kicsit
(vagy inkább túlságosan is) megviselték amúgy sem erős idegrendszeremet, aminek
egyenes következménye volt a kimerültség, így lányaim életének fontos, és
kevésbé fontos pillanatai lejegyzése a háttérbe szorult.
Szeptember óta részben a
munkahelyemen történtek nagy változások, hosszú hetekig voltunk
bizonytalanságban a jövőnket illetően, aztán egy döntés elé kényszerültem, mely
döntést már elég rég óta halogatok. Végül az élet alakította a dolgokat és az
maradt a leglogikusabb választás, amit tulajdonképpen már több, mint egy éve is
akartam, csak nem mertem meglépni.
A munkahelyi idegörlő problémáim
mellett a lányok szinte állandó betegeskedése is rátett egy lapáttal nem éppen
rózsás lelkiállapotomra. Nem tudom mi történt a kis szervezetükkel az idei ősz
beálltával, pedig ugyanazokat a vitaminokat, „immunerősítőket” alkalmazzuk mint
egy évvel korábban, ennek ellenére alig jártak oviba. Kezdődött egy kis
torokgyulladással, aztán folytatódott Kitti tüdőgyulladásával, majd lett megint
valamilyen vírusos torokgyulladás, közben fülkürtgyulladás, Szonjának szinte
állandósult a savós fülgyulladása, majd neki is volt tüdőgyulladása, és végül 2010
betegeskedéseit Kitti zárta egy aránylag ritka betegséggel, a „pillangó
vírussal”, amiből szerencsére karácsony előtt felgyógyult.
Ez utóbbiról azért pár szóban
„megemlékezem”, mivel tényleg ritka vírusos betegség, ami az oviban ütötte fel
a fejét. A rendelőben is „csodájára” jártak a szakemberek, hogy ezt meg kell
nézni, mert ritkán látni ilyet.
Amit megtudtam erről a
betegségről: a pillangó vírus, amit említenek ötödik betegségnek (a rubeola,
bárányhimlő, kanyaró és skarlát mellett), erythema
infectiosumnak, illetve lepkehimlőnek is a humán parvovírus okozza. Általában
rossz közérzettel - esetleg hőemelkedéssel és lázzal - valamint kiütéssel jár.
A kiütések a gyerekeknél az arcon jelennek meg nagy számban, szinte
összefüggően, „pillangó alakban” (innen az elnevezés). A test egyéb részein is
vannak kiütések, melyek viszkethetnek is.
Kittinél
is rossz közérzettel kezdődött a betegség, nem nagyon evett, nyűgös volt. Egyik
nap már a kiütésekkel jött haza az oviból. Kb. a harmadik napon teljesedett ki
a betegség, lázasnak érezte magát (nem volt az), nagyon szomjas volt, levert
volt és az egész testét (a fülétől a popsijáig) ellepték a kiütések (engem
nagyon emlékeztetett a három napos láz piros foltjaira, bár ennél a betegségnél vannak a testből kiemelkedő "puklik" is). Az arca volt a
legdurvább, a kiütések egybeolvadtak és lila színűek voltak. A szeme, szája,
arca fel volt puffadva (nekem ekkor vált egy kicsit ijesztővé).
Mivel vírusos betegségről van szó, csak tüneti kezelést kell alkalmazni (láz esetén lázcsillapítás, illetve a kiütések kezelése, ha viszketnek.) Én fenistil kenőccsel
kenegettem, ahol nagyon viszketett és calciumot adtam neki.
Maga a
betegség a gyerekorvosunk szerint nem olyan ragályos, mint pl. a bárányhimlő.
Egyébként cseppfertőzéssel terjed, de akkor
már nem, amikor a kiütések megjelennek. A lappangási idő 5-14 nap. Azt olvastam, hogy az arcon jelentkeznek először a kiütések, majd átterjednek a törzsre és a végtagokra is. Szonján épp tegnap jöttek ki a kiütések, érdekes módon a popsiján, de már vannak szép számmal a karján, lábán is. Az arcán még alig. Ezek szerint a lappangási idő lehet 14 napnál több is, mert Kittiv kb. 3 héttel ezelőtt jelentek meg az első piros pöttyök (és ugye akkor már elvileg nem fertőz). Szonja nem járt oviba már jó ideje, tehát ott nem kaphatta el, csakis a tesótól.
Pillangó vírus kiütései az arcon
Szerencsére
a karácsonyi ünnepekre mindkét lány teljesen meggyógyult és felhőtlenül ünnepelhettünk,
örülhettünk egymásnak (és az ajándékoknak).
Kitti
karácsony előtt pár nappal szegezte nekem a kérdést – miközben épp a dokihoz
tartottunk -, hogy „anya, az ajándékot tényleg a Jézuska hozza?”. Váratlanul
ért ez az egyenes kérdés, s kicsit hebegve mondtam – mivel feltételeztem, hogy
a kérdést azért tette fel, mert kétkedik valamiben -, hogy persze. A következő
kérdés még jobban megdöbbentett: „Akkor miért nem engedtétek karácsonykor (a
tavalyi évre utalt itt első szülöttem), hogy bemenjünk a hálószobába? Én
láttam, hogy ott volt a nagy csomag, amiben a babakocsi volt!” Nem nagyon
tudtam mit mondani. Az eszemmel tudtam, hogy el kell mondani az „igazat”, de
annyira rossz érzés volt, hogy még nincs 6 éves sem és már „tud mindent”. Nem
tudom, hogy jutott ez eszébe? Arra gondolok, hogy az oviban beszélhettek róla a
többiek, akik már tudják, hogy nem az angyalok, Jézuska teszi a fa alá a
csomagokat és ő meg összerakosgatta a kép darabjait. De hogy jutott eszébe,
hogy emlékezett arra, hogy tavaly nem engedtük be a hálószobába, ahova valóban
a karácsonyfa alá helyezés előtt betettük az ajándékokat? Nem hiszem, hogy
tavaly óta ezen „törpölt”. A beszélgetés során végül nem került tisztázásra
teljes mértékben a karácsonyi ajándék kérdése, valahogy úgy éreztem, hogy ő még
szeretne hinni a Jézuskában és az igazság bántja őt. Nekünk is esett talán még
ezen az este, hogy mi becsaptuk őt, mert mi vesszük az ajándékokat és nem is a
Jézuska hozza.
Karácsony
előtti napokban történt még egy jelentős esemény: családunk gyarapodott.
Egyik
nap K. és Kitti elmentek egy állatkereskedésbe hörcsögnézőbe. Nem értettem az
egészet, mivel nem beszéltünk arról, hogy befogadunk egy állatot az
otthonunkba. Aznap Kitti sírva-ríva jött haza, mivel nem kapott hörcsögöt (K.
valami olyasmivel odázta el a rágcsáló vásárlást, hogy nem mérték le a kis
szekrényt, hogy mekkora ketrec fér el rá.) Másnap azonban újból felkerekedtek
(karácsony előtt egy nappal), hogy Kitti végre boldog aranyhörcsög tulajdonos
legyen. Kicsit nehezteltem életem párjával, mert ezt valahogy elfelejtették
velem megbeszélni. Nekem soha nem volt semmilyen állatom és megmondom őszintén
nem is hiányzott, hogy a lakásban legyen még egy „valaki”. Nincs nekem semmi
bajom az állatokkal, főleg azokkal akik másoknál élnek, laknak, mások
gondoznak.
Az
egész ötlet úgy indulhatott, hogy Kitti már megőrjített bennünket azzal, hogy
neki kutya kell. Sikerült őt meggyőznünk, hogy egy kutyusnak nem jó helye van
egy lakásban, majd ha kertes házba költözünk lesz kutyánk. Egy idő után rájött,
hogy ez nem ma, vagy holnap fog történni, s ráadásul pont az óvónénije is
mesélt a saját régi hörcsögéről, meg
jelenlegi tengeri malacáról. Ezután Kitti apja elé állt, hogy jó, nem kell neki
kutya, csak egy hörcsög. Valahogy rávette az apját, s szent este előtt egy
nappal hazajöttek Grétivel.
Először
nagyon furcsa volt maga a gondolat is, de már megszoktam. Nem is olyan
borzasztó egy lakásban élni egy rágcsálóval, ráadásul Gréti igazán helyes kis
állat. Kitti almozza, eteti, egyelőre nagy lelkesedéssel. Esténként apukája
kiveszi a luxus hörcsög kéróból új családtagunkat és egy leporelló könyvekből
lekerített szobarészben szaladgálhat Gréti a lányok legnagyobb örömére.
Rendszeres esti programmá vált Gréti, eleinte még az esti mesenézést,
meseolvasást is kiváltotta.
Gréti
gazdája, Kitti boldog boldogtalannak mesél hörcsögéről. K. is elég érdekes
módon adta tudtára ismerőseinknek rágcsálónk házunkba költözését. A karácsonyi
üdvözlő e-mailt írta úgy alá, hogy a családtagok nevének felsorolásakor Grétit
is feltüntette, rögtön Kitti és Szonja neve után. Kaptunk is pár érdeklődő
telefont, e-mailt, hogy csak nem a harmadik gyerkőc érkezik?
