Az utóbbi jó félévben sokkal kevesebb idő jutott a lányokkal a kreatívkodásra. Nyáron azért, mert minden lehetőséget kihasználtunk, hogy a szabadban legyünk, s azt a kevés időt, amit a lakásban töltöttünk csemetéink inkább a közös játékra használtak fel. Amikor meg suli, ovi van szinte nincs is idő ilyesmire, hisz fél öt körül érünk haza, vacsoráig mindössze másfél-két óra van, amibe még az esetleges leckeírásnak is bele kell férni. Kitti ráadásul kevéséb szereti az itthoni kézműveskedést, Szonja könnyebben rávehető. Pedig én imádok pepecselni valamivel (lsd. adventi naptár). 

Dokumentálni sem mindig szoktam az elkészített műveket, mert a munka hevében el is feledkezem róla. Most visszalapoztam a fotóalbumunkban, s az alábbi alkotásokat találtam, amiről elkészültükkor nem készült blog bejegyzés:

Kaleidoszkóp

Lányaim - illetve eddig csak Kitti - születésnapi zsúrjára mindig készültem valamilyen kézműves foglalkozással. Kitti legutóbbi - hatodik - szülinapi ünnepségén is így volt. Úgy gondoltam, hogy a többségében 6-7 éves társaság ezt simán elkészítheti, ha előkészítem a hozzávalókat. Az ötletet a házi kaleidoszkópra egyébként erről a blogról vettem.

Hozzávalók:

papírtörlőkendő gurigája

tükörfólia vagy tükörpapír (én ez utóbbit kreatív boltban tudtam beszerezni, A4-es méretben)

sütőpapír

műanyag kör (palackból kivágva)

karton papírból kivágott kör

cellux

gyöngyök

A tükörpapírból kivágtam egy akkora darabot, hogy hossza a papírtörlő gurigájánál kb. 2 cm-rel rövidebb legyen, szélessége pedig akkora, hogy háromszög alakú csőre tudjam összehajtani (egy kicsi ráhagyással, hogy össze is tudjam ragasztani), s pontosan illeszkedjék a gurigába. 

Műanyag palackból, vagy fóliából akkor kört vágtam ki, ami belefér a csőbe (ezen lesznek a gyöngyök). (Nekem ezzel gyűlt meg a legtöbb bajom, mert ha nem pontosan akkora, mint a guriga belseje, a gyöngyök bizony lepotyognak mellette. 

A tükörpapírt beletoltam a gurigába, ráhelyeztem a műanyag kör alakúra vágott lapocskát. Erre különböző színű gyöngyöket szórtam, majd ezen végét sütőpapírból (vagy pauszpapírból, kinek mi van otthon) vágott körrel - cellux segítségével - lezártam. A guriga másik végét kartonpapírból kivágott körrel zártam le és cellux-szal rögzítettem, és kilyukasztottam (ezen keresztül lehet kukucskálni). Tulajdonképpen ezzel kész is a kaleidoszkóp már csak kivülről kell díszíteni. Festeni, matricázni, csomagolópapírozni, kinek mihez van kedve. (A bulira lányos (rózsaszín hercegnős) és fiús (terepmintás, párducmintás) csomagolópapírokat készítettem elő, méretre vágva. 

A gyerkőcöknek a zsúrra elkészítettem a kaleidoszkópos egységcsomagot, s akinek volt kedve készített magának. Hatan éreztek késztetést a kaleidoszkóp elkészítéséhez, hamar megvoltak, s utána együtt csodáltuk a kis lyukon keresztül a gyöngyök és a tükörlap által keletkezett színes képeket!

Kavicsfestés

Festettünk már kavicsot, jobban mondva akkor csak én festettem egy memory játékot készítettem ajándékba. Kitti nyáron egy hétig erdei táborban volt, így Szonjával ketten maradtunk (K. ugyebár gályázott), és kreatívkodtunk (is). A ház körül találtunk nagy kavicsokat, párat összeszedtünk, lemostuk, megvártuk míg megszárad, majd akril festéket vettem elő és pingáltunk. Készítettünk indián fejet, teknősbékát, tengerparti képet, sünit. Miután a festék megszáradt a jól bevált vizes bázisú parkettalakkal lekentem, hogy a festés tartósabb maradjon.

Ólomüveg helyett

Sokszor bajban vagyok, ha nem a saját kútfőmből való ötlet megvalósításáról kell írnom, mert nem emlékszem, hogy milyen internetes oldalon bukkantam a dologra. Illene ezekben az esetekben egy linket betenni, hogy hol bukkantam rá az eredeti ötletre, de sokszor csak barangolok a világhálón, s anélkül, hogy elmenteném az oldalt, csak a fejemben maradnak meg az ötletek. Ez esetben is így történt. Egy internetes oldalon (szerintem blogon) láttam, hogy fekete filccel hurkokat, vonalakat rajzoltak papírra, s azokat különböző élénk színű filctollal (vagy színessel) színeztek ki. Megdöbbentően mutatós képeket készítettek így.

Annyiban alakítottam át az alapötletet, hogy mi "ólomüveget" készítettünk belőle. Fogtam egy darab sütőpapírt és fekete filctollal először is egy formát rajzoltam (lepkét, szívet), majd ebbe kanyarítottam a hurkokat, vonalakat. Majd Szonját kértem meg, hogy töltse meg színnel. A színezéshez filctollat, és "tecsós" festéktollat használtunk. Az elkészült darabokat az ablaküvegre ragasztottuk (cellux-szal). Nagyon jól mutatnak, főleg amikor átsüt rajtuk a nap! Mivel ezek pont Kitti hazaérkezése előtti napon készültek, az egyik szívecskébe az ő nevét is belekanyarítottam. Szonjának nagyon megtetszett ez a technika és ő maga is készített ilyen rajzot, ahol a "hurkolást" is ő csinálta.

Félig kész alkotás

A művésznő

Ablakunkon az elkészült művek

Papír füzögetős - hullámok

Ezt az ötletet itt találtam. Az előző technikához hasonlóan nagyon egyszerű és nagyon mutatós. (Biztos sokan emlékeznek az iskolai füzögetős papírra. Egy téglalap alakú (kicsit fényesebb felületű) papír volt függőlegesen bevagdosva (többféle színben), s ebbe kellett befűzni kis papírcsíkokat.)

Jelen esetben színes papírt (kicsit vastagabbat, mint a sima írólap) használtunk. Kiválasztottuk az alapszínt (Kitti zöldet, Szonja feketét választott), s ebbe a papírlapba függőlegesen sniccerrel hullámvonalakat vágtam, méghozzá úgy, hogy a papír szélein (minden oldalán, tehát fent, lent, valamint jobb és bal oldalon is mintegy keretként) kb. 2-2 cm-en egybe hagytam a papírt. Majd mindenki választott további színes papírokat, s azokból különböző méretű csíkokat vágtunk. 

Ezután kezdődhetett a fűzőcske. A papírcsíkokat fűzték be a lányok az alapként szolgáló papír függőleges csíkjai közé (na nem tudom ebből lehet-e érteni valamit).

Szonja képe különösen jól mutat

(csak a fotós nem tud fotózni)

Pointilista technika

Végy egy radíros végű ceruzát (de jobb, ha többet), temperát, egy fehér lapot. Rajzold elő csemetédnek a formát (persze ő is rajzolhatja), s utána mártogassa a ceruza radíros végét festékbe (jó, ha van annyi radíros végű ceruzánk, ahány színű festéket akarunk használni - fillérekért lehetett kapni iskolakezdés környékén tízesével őket), és "pontozd ki" a képet. Egyszerű, mutatós ez is, viszont sok türelem kell hozzá! (Nem olyan haladós, mintha ecsettel festenénk!