Hihetetlen, hogy már több, mint egy hete elkezdődött a vakáció. Eddig nem írtam róla, de egy jó ideje itthon vagyok és most kicsit összeszorult gyomorral vártam a vakáció első napját. Elszoktam attól, hogy huzamosabb ideig hármasban legyünk a lányokkal. Lehet butaság, de kicsit féltem tőle, hogy fogjuk bírni egymást a nap 24 órájában. Az elmúlt egy hét tapasztalatából azt mondhatom, hogy hiba volt ettől szorongani, eddig minden olajozottan működik. Vannak összezördülések, hol köztem és a lányok között, hol a testvérek között.
Valószínűleg ebben közrejátszik az is, hogy eddig alig voltunk itthon. Épp hogy kicsöngettek az iskolából és Szonja mögött szeptemberig bezáródott az óvoda ajtaja, szó szerint szedtük a sátorfánkat, illetve a sátrunkat, felpakoltuk a bicajokat és pár napra kiköltöztünk egy rokonunk telkére a város szélére. K. is velünk tartott, de sajnos neki minden nap kellett mennie robotba a sátorból.
Utólag is bebizonyosodott, hogy jó ötlet volt ez a sátoros buli, hisz a Duna közelsége miatt a forróságot is sokkal jobban viseltük, mint itthon, ráadásul a telken van egy elég nagy medence, amiből a lányokat alig lehetett kiparancsolni a déli napsütésben. A fürdőzésen kívül kerékpárral fedeztük fel a kis szigetet, hol reggel, hol pedig már sötétedéskor, társasoztunk, gyöngyöt fűztünk, festegettünk az árnyékban, locsoltunk, meggyet szedtünk és élveztük, hogy együtt lehetünk. Igaz a kijutásunk és hazajutásunk kissé nehézkes volt, és erőteljesen össze kellett szednünk logisztikai képességünket, hogy kiagyaljuk ki, mikor, mivel menjen a szigetre, majd vissza és megint a szigetre. Ebbe belevontunk szomszédbarátot is meg nagymamát, akik vagy a fuvarozásban, vagy gyerek felvigyázásban segítettek.
Megadatott az is abban a pár napban, hogy ebéd után szunyókáltam egyet, a lányok nem mindig tartottak velem, hiába pereltem velük, de legalább engem hagytak pihenni, ők meg békésen játszottak, amíg meg nem unták, hogy az anyuk ott horpaszt mellettük.
Épp csak kipakoltam a cuccunkat itthon és másnap már újból útnak indultunk négyesben Gyopárosfürdőre. Egy közös családi ajándék volt ez a hosszú hétvége, mely ebbe a szállodába szólt. A három nap tulajdonképpen nem szólt másról, mint a végtelenített strandolásról, eszegetésről, pihenésről. Azt hiszem a lányaim előző életükben halak, vagy kacsák, vagy valamilyen vízi állatok voltak, mert csak mindenféle csellel lehetett őket kis időre kicsalogatni a vízből. Szonja tovább gyakorolta legújabb tudományát, amit előző héten a szigeti medencében mutatott be először. Siklik a vízben/víz alatt és közben hol a mell úszáshoz hasonló mozdulatokkal, hol "kutyaúszással" hajtja magát előre. Már ő is nagyon bátor a vízben, ugrál, merül, úszkál, lebukik, "felbukik".
A gyopárosfürdői strandra először húzogattam a számat, de miután sétálgattam a hatalmas parkban rájöttem, hogy nagyon jó adottságokkal rendelkező, rendkívül szépen karbantartott strand ez. Két részre osztható és ennek megfelelően a belépőjegyek ára is különbözik annak megfelelően, hogy csak a parkban vagy az élményfürdőben is szeretnénk lubickolni. Mármint az ott található medencékben.
A park hatalmas, gyönyörű fákkal, amiknek az árnyékában a nagy hőség is könnyebben elviselhető. Rengeteg faasztal, fapadokkal, rönk fából készült hintaágyak tucatjai. És virágok, virágok. Elsősorban muskátlik. Ha én lennék a muskátli locsolgató a parkban lehet, hogy egy részmunkaidős állást kitenne csak ezen virágok itatása. A parkban láttam még két röplabda pályát, egy focipályát, két fajátszóteret is.
A parkfürdő részen van egy úszómedence (50 m-es), mellette pedig egy 90cm mély tanmedence. Található egy 80 cm-es vízmélységű medence, ahol van egy-két "hátdögönyöző", meg valószínűleg egyéb "élményfürdő medencékben szokásos elem (ebben a medencében nem voltunk), egy babáknak való medence és egy gyógyvizes medence. Ezek mind szabadtériek. Ezen kívül van gyógymedence a fedett részen is.
Az élményfürdőben - ahova külön belépő kell - szintén van fedett és szabadtéri rész. A fedett részen két gyerek medence található (egy az egészen piciknek, a másik a nagyobbaknak), egy gyógyvizes medence és egy élmény medence (sodró folyosóval, hátdögönyőzvel, buzgárokkal). Az élményfürdő kinti részén szintén két gyerekmedence található, valamint két élménymedence hasonló elemekkel, mint a fedett részen. Csúszdából mindössze kettő van, de ahogy elnéztem nem sokan használják őket. Csodálkoztam is, hogy annak ellenére, hogy nagyon jó idő volt és ráadásul hétvége nem voltak sokan a strandon. Az élménymedencés rész egyetlen hátránya, hogy a kinti medencék körül csak beton van, árnyék semmi. Viszont nekünk ide kellett telepednünk, mert a csajok az itteni gyerek medencéket kedvelték meg.
És akkor még a tóról nem is beszéltem, a fürdő területén ugyanis van egy tó is, amiben fürdeni nem, de csónakázni, vízibiciklizni viszont lehet.
Bár mi nem itt kajáltunk, de párszor keresztül mentünk az önkiszolgáló éttermen, ahol nagyon ínycsiklandó ételeket láttam. Van persze több kioszk is, ahol lángost, palacsintát, jégkrémet és nem tudom még miket lehet enni.
Akik Szegeden, Hódmezővásárhelyen, vagy Orosházán és környékén járnak (Szegedtől kb. egy órás autókázásra található Gyopárosfürdő) mindenféleképpen ajánlanám ezt a strandot. Kár, hogy székesfővárosunkból több, mint két órás az út.
Pár fotó a hétvégénkről
A strand a tó felől
A park egy része (kedvenceimmel a hintaágyakkal)
Muskátlik
Muskátlik az élményfürdő "placca" körüli korláton
Lányaim, akik megnőttek...
