A hétvége az ünneplés jegyében zajlott. Szombaton - Kitti születésének napján - gyerekzsúrt tartottunk, vasárnap családi körben köszöntöttük fel 4 éves nagylányunkat.

Sajnos megint nem kezdtem hozzá időben a szervezéshez és a születésnaphoz kapcsolódó tevékenységekhez - ez jellemző rám is és K-ra is, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyunk - ennek ellenére minden szuperül sikerült. Mi (azaz az ünnepelt maga, a tesója és a szülők) legalábbis jól éreztük magunkat.

Nem fogadom meg, de törekszem rá, hogy a jövőben azért hamarabb nekilátok minden tennivalónak, mert most az utolsó pár nap a bulik előtt nem volt más csak egy nagy hajsza. Az ajándékot is csak az utolsó pillanatban tudtuk hazahozni - erre is kell gondolni, hogy hiába van határozott elképzelésünk, beüthet a krach! Egy nagyobb kerékpárt kapott Kitti főajándékként a családtól, amit már pár hete kinéztünk az interneten, de csak a múlt héten mentem megvenni. Igen ám, de kiderült, hogy csak a "kirakati" darab van az elképzelt színben (sőt a többiben is), ami viszont karcos volt. Nyugtatgattak, hogy ha kimegy a gyerek az utcára, az első alkalommal több karc lesz rajta, de ezzel nem hatottak meg különösebben. Majd harmincezer forintért had vegyek már egy tökéletes biciklit, és inkább a lányom karcolja össze! Másnapra ígérték, vissza is mentem érte, de félreértettek és egy dobozban akarták átadni (összeszerelés nélkül), így csak harmadnapra tudták vállalni az összeszerelt sérülés mentes bicajt.

Ez alkalommal nem akartunk lemaradni a dizájnos tortáról és kb. 2 hete el is mentünk a Sugarshopba megrendelni. Meg is rendeltük - de minek -, aztán le is mondtuk, mert szerintem szemtelenül sokat kérnek a dizájnért (Kb. dupláját, mint egy hagyományos tortának). Megkóstoltunk ott helyben egy-két tortát, s az ízük...nem voltunk tőle elájulva. Dühömben úgy döntöttem, hogy ez alkalommal (is) én készítem a születésnapi zsúr egyik "fő attrakcióját". Nem lett olyan szép, mint a profiké, de én készítettem, s talán valamikor a lányom is értékelni fogja ezt. Arról nem beszélve, hogy szerintem sokkal finomabb lett, mint a cukrászdában megkóstoltak. (Köszönet megint Cecilnek, aki fantasztikus tortarecepteket tesz blogjában közkinccsé. Legalábbis amiket eddig kipróbáltam nagyon finomak voltak. A bejegyzés végén majd ideírom Cecile Ferrero tortájának receptjét, amit a blogban nem találtam, de a fórumon, ahol Cecilet megismertem ráakadtam.)  

A zsúrra kb. annyi gyereket hívtunk, ahány éves Kitti (négyet). Ennek ellenére 9 gyerek volt jelen a nagy napon (mindenki hozta ugyebár a tesóját és Kittinek is van egy). A szülőkkel együtt tizenheten voltunk. A kajából nem csináltam túl nagy felhajtást, mivel a tavalyi zsúr tapasztalata szerint a gyerekeket baromira nem érdekli a kajálás, kivéve persze a tortaevést. Készítettem pár szendvicset (a két 25 dkg-s zsúrkenyérből és 4-5 kifliből készült szendvicsek sem fogytak el, és nem azért mert annyira rosszak lettek volna), baconba tekert csirkemájat és egy salátát. A csirkemáj nagy kedvenc szokott lenni (felnőttek körében), de még így is maradt a fél kilóból, a salátát meg épphogy csak megkóstolták. Az italból az almalé volt a menő a gyerekek között, a felnőttek ittak ezt is, azt is, szeszesitalt szinte egyáltalán nem. Erre számítottam is, mert a legtöbben kocsival jöttek, így csak egy házikészítésű Bailey'S-szel készültem. (Mivel tudtam, hogy a vendégek nagy része nő, mi meg szeretjük ugye ezt a krémes, kellemes italt.) A pezsgőt teljesen elfelejtettük, pedig készültünk felnőtt és gyerek pezsgővel is. Kitettem az asztalra még pár ropit és édes kekszet. Ezek sem fogytak túlságosan. (Ezt a kaja dolgot azért írtam ilyen részletesen, hogy legközelebb tudjam, hogy miből mennyit készítsek, s mivel ne készüljek - pl. saláta.) 

A lányokat a buli előtti napon anyura bíztam. Reggel még elvittem őket oviba, bölcsibe, de már anyu ment értük és ott is aludtak éjszaka, s csak a buli napján jöttek haza a délutáni alvás után. Szerencsém van nagyon anyukámmal, hogy egyedül is elvállalja mindkét gyereket, s nem csak nappalra, de éjszakára is. Így én nyugodtan ki tudtam még takarítani, elintéztem az utolsó bevásárlásokat, feldíszítettem a lalkást és péntek este csak a tortakészítésre koncentráltam. (Nekem ez nem megy - még - rutinból...na de majd 10 év múlva!) Azért is volt jó, hogy a lányok csak a bulira jöttek haza, mert így minden meglepetés volt nekik. Olyan jó volt látni ahogy érdeklődve, csillogó szemmel járták körbe a lakást. Mindenre rácsodálkoztak, amikor meglátták a héliumos lufikat meg egyenesen vitus táncot jártak. Imádtak mindent. Én meg őket:-))) 

Számítsunk rá, hogy a vendégek ha egy tól-ig időt adunk meg, az "ig" időben jönnek. Én azt mondtam, hogy 3-4 között érkezzenek, az első vendégeink 4 körül csengettek. A lányok addigra már nagyon tűkön ültek, 2 percenként kérdezték, hogy mikor jönnek a vendégek és mikor eszünk már tortát. Szonja mire megérkeztek a gyerekek már félig szétszedte a kis asztal terítékét, megfújta az összes dudát (anyósnyelvet), amit ajándékként tettem ki a gyerekek tányérjába, széttrancsírozott pár műanyagpoharat.

Végül csak megjöttek sorban egymás után Kitti kisbarátai. Kitti szégyenlősen vette át az ajándékokat és ahogy az lenni szokott eleinte mindenki kicsit visszafogott volt. Gondoltam, hogy akkor egyből be is dobok egy játékot. Három játékkal készültem (fejben), amiből az egyiket sikeresen elfelejtettem "lejátszani". Első játékként utóbb kiderült nem jót választottam. Ennek az volt a lényege, hogy a gyerkőcöket körbeültettem adtam nekik egy újságpapírból és ajándékokból (kis zacskós gumicukor) készített labdát (egy ajándék begöngyölve újságpapírba, megint ajándék, megint papír). Ezt a labdát kellett egymásnak dobni, gurítani, átadni (kinek hogy tetszett) zenére, s akinél volt a labda, amikor elhallgatott a zene, az levehetett egy réteg papírt és az övé lett a talált ajándék. Kicsit döcögősen ment ez a játék, még nem voltak kellően felszabadultak és olyan komótosan adogatták, gurították egymásnak a labdát. A második játék viszont nagyon bejött (ezzel kellett volna kezdeni). Ez a "klasszikus" székfoglalós volt, csak szék helyett párnákat használtam. (A párnák körül kell menni zenére, s amikor megáll a zene, akkor leülni mindenkinek egy párnára, amiből eggyel kevesebb van, mint ahány játékos.) Ezt a székfoglalóst az est folyamán közkívánatra kb. 4-5 alkalommal játszottuk el. 

A "szervezett" foglalkozás után, közben, előtt persze játszottak a lurkók kettesben, egyedül, hármasban kinek hogy tetszett. A gyerekszobát "jelöltem" ki játéktérnek (ott voltak csak játékok), a nappali maradt a szülőknek traccspartizni, beszélgetni, ennek ellenére szinte mindig volt gyerek a nappaliban. Igaz itt volt nekik megterítve és a biztos pont, azaz anya/apa is itt tartózkodott többnyire. 

Jött a fő attrakció, a torta. A gyerekek már nagyon izgatottak voltak. Égett a tűzijáték és a négy gyertya, ment a "Boldog születésnapot dal", én kíváncsian néztem Kittit, s csak nagyon nagy szomorúságot láttam a szemében. Súgva kérdeztem tőle, hogy nem tetszik a torta, Kitti??? De, tetszik - mondta lefelé görbülő szájjal és párás szemekkel -, de én azt hittem, hogy csokitorta lesz!!! (Marcipánnal volt bevonva). Megnyugtattam, hogy csak a külseje ilyen, a belseje csokis! Na ekkor felderült az arca....ezért történt meg, hogy a tortával csak olyan fotónk van, amin Kitti tök szomorú fejet vág.

A zsúrt egy kis buborékfújással zárták a gyerkőcök a folyosón. Kapott ajándékba egy pisztoly alakú buborékfújót, ami még villog is meg hangja is van (milyen pihent agyú tervezők vannak!!!). Mondanom sem kell, hogy nagy sikere volt a gyerekek körében. Sorbaálltak a folyosón, hogy egy-egy buboréksorozatot leadhassanak.

Nagyon jól sikerült szerintünk a zsúr, gondolom a vendégek is jól érezték magunkat, hisz az utolsó csapat este 8-kor hagyta el hajlékunkat, az ünnepelttől ajándékba kapott héliumos lufival. 

A lányok nagyon elfáradtak, mire egy kicsit összepakoltuk a lakást (a gyerekszobában muszáj volt rendet rakni, hogy Szonja ágyát vissza tudjuk vinni) már majdnem 9 óra volt. Kérésükre kivételesen kimaradt az esti fürdés. Gondoltuk, hogy majd jól beájulnak az ágyba...de nem ez történt, annyira fel voltak pörögve, hogy már 10 óra is elmúlt, mire csönd lett a gyerekszobában.

Másnap korán -6 körül - keltünk Kittivel. Én azért, hogy időben elkészüljön az ünnepi ebéd, Kitti meg azért, mert pisilnie kellett és nem tudott visszaaludni. Apukájuk elvitte őket a közeli szupermarket parkolójába, ahol volt valami vurstli féle, így én kaptam megint másfél nyugodt órát a készülődéshez. Mindkét lányka totálisan kifáradva érkezett haza, de alvás helyett leültünk ebédelni az időközben megérkező nagyikkal. Ezen a napon adtuk át a bicajt is, teljes védőfelszereléssel (bukósisak, térd és könyökvédő), kapott még könyvet, ruhát is. Nagyon tetszett neki a bicaj, s amin még jobban elcsodálkoztam, hogy szívesen vette fel a védőfelszerelést is. Egész délután és este le sem került a fejéről a "bubósisak" (ahogy ő mondja). Szonjának is nagyon bejött a kétkerekű, mindenféle akrobata mutatvánnyal kedveskedett nekünk. Hiába mondtuk neki, hogy az a kerékpár a Kittié, ő csak azt hajtogatta, hogy nem, ez Szonjáé. Ezen a napon is volt torta, amit J. nagyi készített. Természetesen ízre ez is csokitorta volt.

Este 6-ra mindkét lánykánk az utolsókat rúgta, egy gyors fürdés után még közkívánatra vetítettem két diafilmet, majd gyorsan ágybadugtuk őket. Még fél 8 sem volt, s ők már húzták a lóbőrt.

Még valami eszembejutott, amiről legközelebb jó lenne nem megfeledkezni. A fotók. "Hagyomány már nálunk", hogy a jelentősebb családi, ünnepi események során alig készül normális fotó. Annyi minden van pl. egy ilyen szülinapi zsúr alkalmával, amire nekünk szülőknek (szervezőknek) oda kell figyelni az esemény alatt. A gyerkőcök, a vendég szülők, a kaja, ital kínálás, torta, gyertya meggyújtás, mittomén még mi, ami mellett fotózni is és egy-két jó pillanatot elkapni igen nehéz. Legközelebb egy 'kívülállót' - egy a feladatra vállalkozó szülőt, vagy egy fotóst - kell elhívni, akinek csak az a feladata, hogy lencsevégre kapja a vidám, megható, jópofa, meglepő pillanatokat.

S akkor a receptek:

Ferrero torta 
Piskóta: 12 dkg vaj v. margarin, 9 dkg porcukor, 6 tojás, 15 dkg étcsokoládé, 12 dkg kristálycukor, 12 dkg liszt, 1 mk. őrölt fahéj, 1 kiskanál sütőpor.
A vajat a porcukorral habosra keverjük, de közben egyenként beledolgozzuk a tojások sárgáját is. A csokoládét vízgőz felett megpuhítjuk, és a vajas masszába keverjük. A tojások fehérjét kemény habbá verjük a kristálycukorral. A lisztet a fahéjjal és a sütőporral összekeverjük. A tojáshabot egy-két mozdulattal a csokoládés masszába forgatjuk, majd a lisztet is apránként hozzáadjuk. Vigyázzunk, hogy ne törjük össze a habot. Sütőpapírral bélelt, kb. 24 cm-es kapcsos tortaformába simítjuk. Előmelegített sütőben, közepes lángon tűpróbáig sütjük.
Krém: 5 dl tejszín, 2 tábla étcsokoládé, 2 ek kakaópor, 5 dkg cukor, 1 vaníliás cukor. A tejszínt összemelegítjük a csokival, a kakaóporral, a cukorral és a vaníliás cukorral. Pár órára a hűtőbe tesszük (lehet egy egész éjszakára is!) majd krémes állagúra keverjük robotgéppel.
A piskótát 3 lapba vágjuk, megkenjük az alsó tortalapot a krém 1/3 részével, rátesszük a középső lapot, erre is krém kerül. Összetördelünk 4-5 Ferrero golyócskát, rámorzsoljuk a krémre. Rátesszük az utolsó piskóta lapot, kissé lenyomjuk, bevonjuk a tortát a maradék krémmel, tetejét szintén Ferrero golyócskákkal díszítjük. 

(Én elfelejtettem Ferrero csokit venni, anélkül is nagyon finom!!! Cecile sokszor ajánlja, hogy a piskóta lapot mielőtt megkenjük a csokikrémmel kenjük meg vékonyan barack vagy málna/eper lekvárral. Én megtettem és nagyon jót tett neki!)

Sok Bailey's recept kering a neten, nekünk ez nagyon bevált:

Bailey's recept

3,3 dl kommersz whisky (én most csak 3 dl-vel készítettem, így is elég erős volt)
3,2 dl habtejszín
2 tubus sűrített tej 
1,5 dl finom feketekávé
1 evőkanál instant kakaó
1 csomag vaníliás cukor vagy 1/2 ampulla vaníliaaroma

A kakaót a feketekávéval csomómentesre keverjük és hidegen a többi hozzávalóval jól összekeverjük. Kb. 1 l lesz belőle.

S végül  pár fotó a bulikról: