Talán két éve ismertük meg őket. Szomszédasszonyom áradozott róluk, hogy mennyire szeretik a gyerekek is meg ő is a zenéjüket. Egyszer meglepett bennünket egy lemezükkel, belehallgattunk. Tetszett. Kittinek is. (Akkor még Szonja a pocakomban volt, ő nem nyilvánított különösebben véleményt.) Pár hónap múlva, egy tél végi vasárnapon felkerekedtünk a két lánnyal, Szonja kb. három hónapos lehetett, elmentünk a MÜPÁ-ba és élőben is megnéztük őket. A koncertnek helyet adó előcsarnok tömve volt gyerekekkel és szüleikkel. A legtöbb gyerek velük énekelte a dalokat, aztán jött egy általam is jól ismert népdal, amihez jópofa mutogatós játékot talált ki az együttes. K-val dőltünk a röhögéstől, aztán azon kaptam magam, hogy már én is mutogatok és velük mulatok. A frontembernek egyébként nagyon jó humora van, jópofa poénokat osztogat, nem csak a gyerekeknek a szülőknek is. Ekkor Kitti még nem volt elalélva tőlük, de itthon egyre többet kérte, hogy az ő zenéjüket hallgassuk. Több koncertjükön voltunk, s a lányok nagyon megkedvelték ezt a muzsikát. Most nyáron a hosszabb utak alatt sokat hallgattuk a kocsiban is őket, Kitti kedvence jelenleg a Fűszerbatyu című nóta, Szonjáé pedig a Ma van a szülinapom...
Amikor az előző bejegyzésben írt kiruccanásunk miatt megkértük őket, hogy töltsék az estét és éjszakát nagyinál, cserébe felajánlottuk, hogy másnap kimegyünk közös kedvencünk koncertjére, ami szintén a korábban említett fesztivál keretén belül került megrendezésre.
Igaz, hogy reggel zuhogott az eső, de nem akartuk szavunk szegni, így felszerelkeztünk esőkabáttal, esernyővel, gumicsizmával és elindultunk. Mire a tett színhelyére értünk, már felszakadozott a felhőzet és hétágra sütött a nap, de a rendezők nem merték a szabadban elkezdeni a koncertet, így a Bárka Színházba hívták be az együttest és a nézőközönséget. Igen ám, de mire mi odaértünk megtelt a színházterem és becsukták előttünk az ajtót. Több szülő és gyerek nem tetszésének adott hangott, kértük, hogy legalább az ajtót hagyják nyitva, hogy halljuk kedvenceinket. Szerencsére az egyik rendezőnek nem vasból volt a szíve és kitárta a kapukat. Végül mi is befértünk (csak szegény K. maradt kint a csomagokkal). A lányok (és én is) nagyon élveztük az előadást, Szonja szinte végigállta az egészet, és a "mutogatós" dalt együtt mutogattuk mi csajok az ALMA EGYÜTTESSEL.
