Amikor készültem a zsúrra, próbáltam új játékokat keresni. Igaz, hogy a meghívott gyerkőcök még nem voltak nálunk zsúron (Kitti csak osztálytársait hívta), így nem ismerhették a korábbi születésnapokon hangulatkeltőként bevetett játékokat, de szerettem volna, ha Kittinek és Szonjának is lennének újdonságok.

Miután megérkeztek a vendégek és mindenki kellően feloldódott (magyarul kezdett elszabadulni a pokol) jöhettek a játékos próbák a kalózzá váláshoz. Nem akartam most egymással versenyző csapatokat, így azt találtam ki, hogy a játékok során mindenkinek 5 "igazgyöngyöt" kell összegyűjtenie ahhoz, hogy majd kalózzá válhasson és részt vehessen a kincskeresésben. Minden gyerek kapott egy kindertojást (mármint azt a műanyag tojást, amiben a meglepetés játék szokott lenni) és ha egy próbán jól teljesített, kapott bele egy gyöngyöt (természetesen nem igazgyöngyöt).

Ezeket játszottuk:

Célbadobás: rossz zoknikból és babból készítettem 3 babzsákot. Ezekkel kellett három különböző nagyságú és egyre nagyobb távolságban elhelyezett edénybe beletalálni (kistálka, egy közepes méretű tálka és lavor).

Volt egy másik célbadobós játék is. Egy nagyobb kincses térképet festettem, amelyiken piros X-szel bejelöltem a kincs helyét. Babzsákkal kellett ezt a piros X-et eltalálni.

Halászat: elővettem Kittiék mágneses halászjátékát (ilyesmi), beletettem a halakat egy lavorba és mindenkinek, minden színű halból ki kellett halászni 2-2 db-ot. A kifogott halakon lévő pontszámokat összeadtuk és az első 5 kapott gyöngyöt a teljesítményéért.

Tésztás játék: az egyik kereskedelmi adón népszerű játékból loptam az ötletet (egy perc és nyersz), spagettikkel kellett a szájukkal egy-egy az asztal szélére letett penne tésztát felvenni.

Pattogatott kukorica pakoló: Kiöntöttem az asztalra egy kupac pattogatott kukoricát és ezt kellett szívószál segítségével egy tálkába tenniük. Akinek a legtöbb összegyűlt az adott körben, gyöngyöt kapott.

Kugli másképp: Egy régi táborozás során tetszett meg ez a feladat (de volt hasonló a mr említett tv sorozatban is). Spárgával a gyerekek derekához erősítettem egy krumplit, aminek segítségével (a kezek használata nélkül) kellett egy gyufásdobozt a célig eljuttatni (a csípővel kellett lendületbe hozni a krumplit).

Kb. ezeket játszottuk le, amikor éreztem, hogy ezt a részt itt le is zárhatjuk, mert már nem mindenkit érdekelt. Pedig volt még a tarsolyomban pár játék, ezek már főleg olyanok voltak, amit az egyperces műsorból válogattam. 

A kalózzá váláshoz még volt egy megmérettetés, összeállítottam egy kalóz kvízt. Kalózokkal kapcsolatos kérdések voltak, amihez megadtam három lehetséges választ, amiből ki kellett választaniuk a helyeset. Egy-két kérdés: kik voltak a kalózok, mit ábrázolt általában a kalózhajó zászlója, miért hívták Jolly Rogernek a koponyát és csontokat a zászlón, mivel közlekedtek a kalózok, mit ettek, mit ittak a hajón a kalózok, mi volt a jellemző ruházatuk, miért viseltek fejkendőt, lehetett-e pénzben játszani a kalózhajó fedélzetén, mi alapján osztották fel egymás között a zsákmányt stb. 

Minden jövendőbeli kalózhoz intéztem egy kérdést, helyes válasz esetén megkapta a gyöngyöt. Természetesen minden gyerkőcnek összegyűlt a kalózzá váláshoz szükséges 5 gyöngy, így a kvíz kérdések után következett a kalózzá avatás. Ami nem állt másból, minthogy felkötöttük a gyerekekre a kalózkendőt és a szemtakarót. Készítettünk egy csoportképet és utána aki akart pizzázott (kb. 4 gyerek...ezek a gyerkőcök egyáltalán nem éhesek a zsúrok alatt).

Később a kincskereséssel folytattuk. Úgy gondoltam, hogy mivel már tudnak olvasni, lehetne egy-két olyan útbaigazító cetli, amin nem rajzzal jelölöm meg a következő útbaigazító tábla helyét, hanem szöveggel. A kincskereső játék lényegét már leírtam itt, most csak egy-két feladatos állomásról írnék.

Az egyik útbaigazító papírt egy CD borítójában rejtettem el. Mekrestem a neten a CD borító képét, kinyomtattam, majd felvágtam. Össze kellett helyesen illeszteniük, hogy eljussanak a következő "állomáshoz".

Titkosírással írtam le az egyik cetli helyét. Ehhez a word szimbólumait használtam, egy-egy szimbólum, egy-egy betűnek felelt meg. Azt, hogy melyik szimbólum milyen betűnek felel meg (vagyis a kulcsot a titkosíráshoz) megadtam, különben lehet, hogy még mindig ezt a rejtvényt fejtenék.

Tükörírással írtam meg az egyik cetlit. Ehhez a word art-ot használtam.

Találós kérdések is voltak, pl. egy-egy útbaigazítót a létrán illetve a szánkón rejtettem el, ezekhez kerestem találós kérdést.

Készítettem egy egyszerűbb keresztrejtvényt, betűrejtvényt. Nem tudom mi ennek a pontos neve, egy táblázatban kellett kihuzigálniuk az értelmes szavakat. Kimaradt pár betű és ezekből kellett egy értelmes szót összetenniük, ami a következő útbaigazító papír helyét jelölte. (Ezzel a feladattal megküzdöttem, azt hittem sokkal egyszerűbb elkészíteni.)

Mint midig a kincskeresőnek hatalmas sikere volt (másnap is el kellett játszanunk a lányokkal). Élvezték, hogy néha ki kellett menni a lakásból, a garázsba vagy éppen a padlásra, a ház elé. A kincsek igazodtak a party kalóz hangulatához. Mindenki kapott egy társasjátékot, amit innen töltöttem le, K. kinyomtatott és volt olyan jó, hogy le is laminálta (így alátétként is használható). Kaptak kalózos matricát és pár darab csokipénzt.

A kincs megtalálása után tortáztunk, Kitti kibontotta az ajándékait, majd következhetett a tánc (ami már inkább csak fetrengés volt...már nagyon kifáradtak). Én közben megnyitottam kalóz tetováló szalonomat, ahol aki igényelte (mindenki), kalózos tetoválásokat raktam arcukra, kezükre, nyakukra, karjukra, ki hova kérte. 

A szülők és Kitti beszámolója szerint nem csak az én gyerekeim, hanem a többiek is nagyon jól érezték magukat. Mi meg K-val a nap végére totál kidőltünk.