Naív vagyok. Meg lehet könnyen vezetni. De annyit már én is tudok, hogy ha kiírják, hogy akció! akkor az nem mindig jelenti azt, hogy a tegnapi árhoz képest olcsóbban kapom meg a cuccot, mert könnyen előfordul, hogy az akció idejére átárazzák (naná, hogy felfelé) a terméket és ebből a magasabb árból "akcióznak". De tegnap azért majdnem dobtam egy hátast (de jól néztem volna ki, ahogy a földre érkezve elterülök).

Helyszín cipőbolt. A kirakat tele van ragasztva "minden cipőre 20% kedvezmény  április 13-15-ig" feliratú papírral. Szereplők: potenciális vásárlók (K. és én) valamint az eladó.

Én: Nézd, ez a cipő milyen jól néz ki.

K.: Igen, de az ára is. 24 599.-Ft. Ennyit nem adok ki egy cipőért.

Én: Nem baj, próbáld fel.

K. Leveszi a polcról, de a cipő 41-es, ő meg 42-43-as cipőket hord. Odamegy az eladóhoz és kér nagyobbat.

Eladó: Sajnos ebből a cipőből csak 41-es és 45-ös van. De kihozom a 41-es párját (mivel a polcon csak a jobb lábas van kitéve), próbáld fel, mert ezek úgyis nagyobb méretek. 

Eladó kihozza a 41-es párját, K. nézegeti, látja, hogy ez kicsi lesz, de megpróbálja felvenni. Kicsi. 

Kezembe veszem a cipőt és el kezdem nézegetni a talpát. Szemöldököm felszalad a homlokomra és mérges leszek, hogy már megint  hülyére akarnak venni. A jobb lábas talpára (ami kint volt az eladó térben) ragasztott árcédula szerint a cipő ára 24 599 Ft, a bal lábas (ami bent volt a raktárban a dobozában) talpán is van egy árcédula, amin 16 499 Ft szerepel!

Vagyis, ha "akcósan" eladják a cipőt, pont 20%-kal többért adják el, mint nem akciósan. Azt hiszem rosszul írták ki a kirakatra a hirdetést! 3 napig minden cipő 20%-kal drágább! Csak tessék, csak tessék, itt a páratlan lehetőség!

(K. nem tudta kihagyni, hogy ne említse meg a bakit az eladónak. Aki rezzenéstelen arccal közölte, hogy valószínűleg átragadt valamelyik cipőről a kevesebbet mutató árcédula....Persze, a dobozban. Biztos kimászott a ballábas cipő a dobozból, mert a hormonjai diktáltak, átmászott egy másik jobb lábasra és magáévá tette annak az árcéduláját.... De én arra is gondoltam, hogy az eladó nagyot tévedett. Mert a jobb lábas került 24599 Ft-ba, a bal lábas pedig 16499 Ft-ba (hátha valakinek csak az egyikre van szüksége), azaz egy cirka 41ezres cipőt nézegettünk.)

A tavaszi napsütéses órák számával egyenes arányban nő a házunk körül, a házunk falán, a köveken sütkérező gyíkok száma. Úgy cikáznak ide-oda, hogy szinte szemmel is nehéz követni őket. Egy átalgos halandónak. Nem úgy a szomszédunkban lakó leány testvérpárnak (a mieinkkel kb. egykorúak), akik élnek-halnak a kis állatkákért, bogarakért, lepkékért, mindenért ami mozog az udvarunkon. Hihetetlen ügyességgel fogják meg ezeket a kis élőlényeket, igaz a katicabogár befogása nem nagy kunszt, de ők megfogják röptében a lepkét (de tényleg), és rutinosan kapják el a villámsebesen cikázó gyíkokat is. Fogalmam sincs hogy csinálják. Na de amiért most el kezdtem klimpírozni, nem az ő dicsőítésük, hogy milyen ügyesek, hanem az, hogy mit csinálnak ezekkel az állatkákkal. Az elfogott lepkékkel nem tudom mit csinálnak, még azt nem tudtam nyomon követni (valószínűleg az ujjaik szorítása között hamar megadják magukat), de a gyíkokat rendszeresen beleteszik egy befőttes üvegbe, vagy többe. Attól függ, hogy éppen mennyi gyíkot fogtak be. Még az a jobbik, ha egy kis ideig beteszik, majd - remélhetőleg elengedik, ez a ritkább eset -, de volt már, hogy a kisebbik lány egy fél délelőttön keresztül szaladgált kezében a kis gyíkkal, s észre sem vette, hogy addig-addig szorongatta - nehogy az állat kislisszanjon a markából -, hogy a végén a gyík teste már élettelenül lobogott a lányka kezében, ahogy az futkározott.

Egyik nap amikor mi is lent voltunk az udvaron, megint a két lány áldozatául esett egy-két gyík. Bekerültek a befőttes üvegbe, a kisebbik lány egy pillanatra sem hagyta őket nyugton, kevergette őket a kezével az üvegben, majd rátette az üvegre a kupakot (amit előtte gondosan a szülők átszurkáltak, hogy kapjanak az állatok levegőt...) és így guritgatta ide-oda. A lányaim szerint az egyik gyíknak le is tört egy darab a farkából (gondolom így védekezett szegény az atrocitások ellen).

A lányaim már nem nagyon bírták nézni ezt az állatkínzást és pár másik társukkal követelték a testvérpártól, hogy engedjék már szabadon szegény hüllőket. Azok persze nem tettek eleget a kérésnek, azzal nyugtatták ellentáborukat, hogy majd este elengedik őket. (Ha még élnek...)

Kitti este aztán kifakadt és tulajdonképpen a fürdés alatt végig, felháborodva, hangját felemelve, kikelve magából, leállíthatatlanul mondta:

"Úgy kínozzák az állatokat! Szorongatjákt! Nekik jól esne, ha ugyanezt csinálnák velük??? Már mondtuk nekik, hogy ne bántsák a természetet! Az anyukájuk meg azt mondja, hogy majd este visszaengedik a természetbe! Olyan buták ezek a lányok! Biztos nincs könyvük az állatokról, meg a természetről! Holnap szólok az anyukájuknak, úgyis tudom a kódjukat (kaputelefon kódja)! Vagy szólok apának, hogy intézze el ezt a dolgot!" 

Kép forrása: szfki.hu

A tavaszi szünet immár tovaröppent. Tényleg nagyon rövid volt, az ünneppel együtt is csak öt nap. Mivel K. dolgozott a két hétköznapot a lányokkal töltöttük hármasban. Közkívánatra a Margitszigetre mentünk első nap. Fantasztikus időnk volt, szinte már nyárias. Hátizsákba készítettem egy kis rágcsálnivalót, innivalót, hogy ne mindent ott kelljen méregdrágán megvenni. A lányokat most nem érdekelte az aranyhalas, teknősbékás tavacska, utunk a parkolóból nyílegyenesen a lábbalhajtós autókat kölcsönző nénihez vezetett a Palatinus strand mellett. Kitti már-már kezdett elkeseredni, mert nem látta az ő autójukat (mindig ugyanazt szoktuk kivenni), de szerencsére előkerült a még "garázsban" árválkodó járgány. 

Egy teljes órán át tekertek, tulajdonképpen megállás nélkül. A Vadaspark mellett is csak elhúztunk, és kivülről néztük meg a kerítés mellől (szigorúan az autóban maradva) az állatokat. Miután kitekerték magukat, leterítettük a magunkkal vitt pokrócot, kicsit falatoztunk majd vad focizásba (illetve labda rugdosásba) kezdtünk. Én néha egy kicsit megpihentem (hiába no, nem bírom mindig velük az iramot), konkrétan elterületm a pokrócon ahonnan azt figyeltem mennyire felszabadultak, vidámak, mosolygósak. Élvezték a napsütést, a jó időt, azt, hogy nincs suli, ovi és együtt vannak, együtt vagyunk. Olyan állítsuk meg most az időt érzésem volt. Hogy tovább fokozzam jó kedvűket meghívtam őket egy jégkrémre, mely felajánlás váratlanul érte őket, de azonnal be is akarták váltani, talán attól féltek, hogy a következő pillanatban meggondolom magam. Elsétáltunk az új játszótérre, ami a sziget Árpád híd felöli oldalán épült, majd rövid játék után kora délután indultunk haza. 

Pénteken megfestettük a tojásokat a hétfői locsolóknak, húsvét első napján pedig a nagymamáknál voltunk. Hétfőn reggel a már hagyománnyá vált közös lakóparki tojáskereséssel, gyűjtéssel kezdtük a napot. Pár családdal összefogva szoktunk apró csoki tojásokat venni, majd valaki szétszórja a fűben, fák, bokrok aljában és a csipet csapat (számszerint vagy 8 gyerek) közösen indul tojásvadászatra. Nagyon tetszik nekik ez a móka és olyan helyesek, hogy nem adják fel, már rég olyan területen járnak, ahol mi tudjuk, hogy nem járhatott a nyuszi, ők csak tovább kutakodnak. 

A tojáskeresés után kezdetét vette a locsolók várása. Nem jöttek sokan, inkább csak a lakóparki kisfiúk (meg apukák), illetve Kittinek jött egy osztálytársa a testvéreikkel. (Sok nőtársamhoz hasonlóan nem nagyon szerettem ezt az eltorzult, elfajult népi hagyományt. Sajnos leginkább azok a húsvét hétfők jutnak eszembe, amikor a lakótelepi lakásunkba teljesen ismeretlenek, naná, hogy némi apró reményében becsöngettek, meglocsoltak és már húztak is el nagy szájhúzásokkal kísérve, ha nem kaptak pénzt. Annak sem nagyon örültem, amikor a szomszédban lakó férfiák hajnali 7-kor már félig lerészegedve csöngettek be a büdös kölnijükkel. Sokoszor inkább el is mentünk otthonról.) 

A csapat egy része

Melyik bokor alatt van tojás?

Ennyit találtam!

A két legkisebb: kinek van több?

Az egyik locsolónk

A lányoknak nem volt kedvük sehova se menni délután, így itthon maradtunk, én előhalásztam a tollasütőinket, meg a tolladlabdát, s míg a csajok a köröket rótták bicajukkal, mi K-val ütögettünk párat. Később járt az ütő anyukáról, anyukára, vagy anyukáról apukára, többen kedvet kaptak a tollasozáshoz. Este 7-ig ütögettünk. Már az egyik lelkes szomszéd elő is bányászta a tárolójuk mélyéről a tollaslabda hálójukat, remélhetőleg nyáron majd nagy tollascsatározások lesznek!

Nem vittem túlzásba a húsvéti díszítést. Egyrészt még mindig fent vannak a kalóz party díszei, mert az ünnepelt még nem engedte leszedni (azért ma már megbeszélem vele, hogy a partinak vége, meg hogy nézne ki, hogy Húsvétkor koponyák díszitik a lakást), másrészt a lányok mostanában nincsenek alkotó kedvükben. 

A függönytelen konyhai ablakba készítettünk a lányokkal egy nyuszi-tojás füzért. Rém egyszerű, színes kartonpapírból kivágtunk nyuszikat és pár tojást és ezt textilragasztóval felragasztottuk egy sárga selyemszalagra. A szalagot pedig a karnisra rögzítettük. Az ötlet innen származik.

A bejárati ajtóra Szonjával közösen készítettünk egy üdvözlő képet. 4 db spatulát összeragasztottam egy képkeretnek. A neten kerestem egy húsvéti színezőt, ezt Szonja kiszínezte és beragasztottuk a keretbe. Két spárga darabot ráragasztottam a keret hátuljára és erre keresztbe még két spatulát, ezekre pedig szintén Szonja által színezett tojásokat ragasztottunk. A keretbe lehet akár dekupászolt, vagy mozaikolt képet is rakni. (Ez az ötlet nem tudom honnan származik, egyszerűen nem találom a forrást.)

Amikor készültem a zsúrra, próbáltam új játékokat keresni. Igaz, hogy a meghívott gyerkőcök még nem voltak nálunk zsúron (Kitti csak osztálytársait hívta), így nem ismerhették a korábbi születésnapokon hangulatkeltőként bevetett játékokat, de szerettem volna, ha Kittinek és Szonjának is lennének újdonságok.

Miután megérkeztek a vendégek és mindenki kellően feloldódott (magyarul kezdett elszabadulni a pokol) jöhettek a játékos próbák a kalózzá váláshoz. Nem akartam most egymással versenyző csapatokat, így azt találtam ki, hogy a játékok során mindenkinek 5 "igazgyöngyöt" kell összegyűjtenie ahhoz, hogy majd kalózzá válhasson és részt vehessen a kincskeresésben. Minden gyerek kapott egy kindertojást (mármint azt a műanyag tojást, amiben a meglepetés játék szokott lenni) és ha egy próbán jól teljesített, kapott bele egy gyöngyöt (természetesen nem igazgyöngyöt).

Ezeket játszottuk:

Célbadobás: rossz zoknikból és babból készítettem 3 babzsákot. Ezekkel kellett három különböző nagyságú és egyre nagyobb távolságban elhelyezett edénybe beletalálni (kistálka, egy közepes méretű tálka és lavor).

Volt egy másik célbadobós játék is. Egy nagyobb kincses térképet festettem, amelyiken piros X-szel bejelöltem a kincs helyét. Babzsákkal kellett ezt a piros X-et eltalálni.

Halászat: elővettem Kittiék mágneses halászjátékát (ilyesmi), beletettem a halakat egy lavorba és mindenkinek, minden színű halból ki kellett halászni 2-2 db-ot. A kifogott halakon lévő pontszámokat összeadtuk és az első 5 kapott gyöngyöt a teljesítményéért.

Tésztás játék: az egyik kereskedelmi adón népszerű játékból loptam az ötletet (egy perc és nyersz), spagettikkel kellett a szájukkal egy-egy az asztal szélére letett penne tésztát felvenni.

Pattogatott kukorica pakoló: Kiöntöttem az asztalra egy kupac pattogatott kukoricát és ezt kellett szívószál segítségével egy tálkába tenniük. Akinek a legtöbb összegyűlt az adott körben, gyöngyöt kapott.

Kugli másképp: Egy régi táborozás során tetszett meg ez a feladat (de volt hasonló a mr említett tv sorozatban is). Spárgával a gyerekek derekához erősítettem egy krumplit, aminek segítségével (a kezek használata nélkül) kellett egy gyufásdobozt a célig eljuttatni (a csípővel kellett lendületbe hozni a krumplit).

Kb. ezeket játszottuk le, amikor éreztem, hogy ezt a részt itt le is zárhatjuk, mert már nem mindenkit érdekelt. Pedig volt még a tarsolyomban pár játék, ezek már főleg olyanok voltak, amit az egyperces műsorból válogattam. 

A kalózzá váláshoz még volt egy megmérettetés, összeállítottam egy kalóz kvízt. Kalózokkal kapcsolatos kérdések voltak, amihez megadtam három lehetséges választ, amiből ki kellett választaniuk a helyeset. Egy-két kérdés: kik voltak a kalózok, mit ábrázolt általában a kalózhajó zászlója, miért hívták Jolly Rogernek a koponyát és csontokat a zászlón, mivel közlekedtek a kalózok, mit ettek, mit ittak a hajón a kalózok, mi volt a jellemző ruházatuk, miért viseltek fejkendőt, lehetett-e pénzben játszani a kalózhajó fedélzetén, mi alapján osztották fel egymás között a zsákmányt stb. 

Minden jövendőbeli kalózhoz intéztem egy kérdést, helyes válasz esetén megkapta a gyöngyöt. Természetesen minden gyerkőcnek összegyűlt a kalózzá váláshoz szükséges 5 gyöngy, így a kvíz kérdések után következett a kalózzá avatás. Ami nem állt másból, minthogy felkötöttük a gyerekekre a kalózkendőt és a szemtakarót. Készítettünk egy csoportképet és utána aki akart pizzázott (kb. 4 gyerek...ezek a gyerkőcök egyáltalán nem éhesek a zsúrok alatt).

Később a kincskereséssel folytattuk. Úgy gondoltam, hogy mivel már tudnak olvasni, lehetne egy-két olyan útbaigazító cetli, amin nem rajzzal jelölöm meg a következő útbaigazító tábla helyét, hanem szöveggel. A kincskereső játék lényegét már leírtam itt, most csak egy-két feladatos állomásról írnék.

Az egyik útbaigazító papírt egy CD borítójában rejtettem el. Mekrestem a neten a CD borító képét, kinyomtattam, majd felvágtam. Össze kellett helyesen illeszteniük, hogy eljussanak a következő "állomáshoz".

Titkosírással írtam le az egyik cetli helyét. Ehhez a word szimbólumait használtam, egy-egy szimbólum, egy-egy betűnek felelt meg. Azt, hogy melyik szimbólum milyen betűnek felel meg (vagyis a kulcsot a titkosíráshoz) megadtam, különben lehet, hogy még mindig ezt a rejtvényt fejtenék.

Tükörírással írtam meg az egyik cetlit. Ehhez a word art-ot használtam.

Találós kérdések is voltak, pl. egy-egy útbaigazítót a létrán illetve a szánkón rejtettem el, ezekhez kerestem találós kérdést.

Készítettem egy egyszerűbb keresztrejtvényt, betűrejtvényt. Nem tudom mi ennek a pontos neve, egy táblázatban kellett kihuzigálniuk az értelmes szavakat. Kimaradt pár betű és ezekből kellett egy értelmes szót összetenniük, ami a következő útbaigazító papír helyét jelölte. (Ezzel a feladattal megküzdöttem, azt hittem sokkal egyszerűbb elkészíteni.)

Mint midig a kincskeresőnek hatalmas sikere volt (másnap is el kellett játszanunk a lányokkal). Élvezték, hogy néha ki kellett menni a lakásból, a garázsba vagy éppen a padlásra, a ház elé. A kincsek igazodtak a party kalóz hangulatához. Mindenki kapott egy társasjátékot, amit innen töltöttem le, K. kinyomtatott és volt olyan jó, hogy le is laminálta (így alátétként is használható). Kaptak kalózos matricát és pár darab csokipénzt.

A kincs megtalálása után tortáztunk, Kitti kibontotta az ajándékait, majd következhetett a tánc (ami már inkább csak fetrengés volt...már nagyon kifáradtak). Én közben megnyitottam kalóz tetováló szalonomat, ahol aki igényelte (mindenki), kalózos tetoválásokat raktam arcukra, kezükre, nyakukra, karjukra, ki hova kérte. 

A szülők és Kitti beszámolója szerint nem csak az én gyerekeim, hanem a többiek is nagyon jól érezték magukat. Mi meg K-val a nap végére totál kidőltünk.

Szombaton tartottuk Kitti 7. szülinapja alkalmából a gyerekzsúrt. Ez volt az első év, amikor felmerült bennem, hogy bár jobban szeretem, mert sokkal személyesebb, ha itthon tartjuk a banzájt, ezúttal mehetnénk valamilyen "külső" helyszínre, pl. játszóházba. De egy újabb rossz tapasztalat miatt gyorsan el is hesegettem ezt a gondolatot, amiben Kitti is egyetértett. 

Mikor azon gondolkoztam, hogy mivel töltsük el a gyerekzsúron az időt, milyen játékokat játsszunk a meghívottakkal - ne csak ugyanazok legyenek mint a korábbi zsúrokon -, nagyon megtettszett a detektíves tematikus party ötlete. Kigyűjtöttem pár internetes oldalt, közben rájöttem, hogy ehhez a 7 évesek még kicsik (de elmentettem pár oldalt, hátha pár év múlva még hasznát vehetem). De közben már éreztem, hogy valamilyen tematikus szülinapi zsúr lesz a nyerő. Azt is tudtam, hogy Kitti viszolyogna egy Csipkerózsikás, vagy Barbies, vagy Tündérkés bulitól, már csak azért is, mert 6 fiút és 2 lányt tervezett meghívni, így inkább a fiúsabb témákat tanulmányoztam. Végül a kalózosra esett a választásom, ez az ötlet nagyobbik lányomnak is tetszett és áldását adta rá.

Inspirációból nem volt hiány, a (főleg) amerikai születésnapi oldalak, gyerekekről szóló blogok tele vannak kalózos bulik díszítésére, a meghívókra, kajára, játékokra, tortára vonatkozó ötletekkel. Elmentettem a legjobban tetsző oldalakat, s már csak az volt hátra, hogy leülepedjen bennem a sok-sok infó és kitaláljam mi hogy szervezzük meg a partinkat.

Meghívó

Első lépés a meghívók elkészítése volt. Amolyan térkép szerűséget akartam készíteni, ami a lakóparkunk részletét ábrázolja. A szöveg ez volt: 

Nem nagyon szoktam recepteket közzé tenni, de most kivételt teszek. Épp Kitti holnapi szülinapi zsúrjára készülök és most kavartam be a zabpelyhes sütit, amit kb. negyedszerre sütök meg (cirka 2 hónap alatt). Kitti - aki igazán szakértője a kekszeknek, édességeknek - amikor először kóstolta csak ennyit mondott: "Anya, ez jobb, mint a bolti!". Ez nagy elismerés számomra. Hiába készítek az alapreceptből két adagot, az egész család két pofára eszi, mert "eteti magát", 1-2 nap alatt elfogy. Egyébként fémdobozba téve sokáig eláll. A receptet a nosalty.hu oldalon találtam, pontosan itt.

• 15 dkg puha vaj/ margarin (én vegyesen szoktam kb. fele-fele arányban)
• csipetnyi só
• 6 dkg cukor
• 6 dkg barna cukor (én nem nagyon tartok itthon barna cukrot, így csak fehér cukorból készítem, ebben az esetben azonban elég összesen 10 dkg cukor 1 adagba)
• 1 tojás
• 15 dkg zabpehely (használtam már nagyszeműt, meg kisszeműt is, mindkettővel jó)
• 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt (fehér lisztből is jó)
• 1 kávéskanál őrölt fahéj
• 5-10 dkg mazsola vagy 10 dkg darabolt csoki (én a dupla adaghoz 10 dkg aszalt gyümölcsöt, ami éppen van otthon és 10 dkg csokit szoktam használni)
• 1/2 kk szódabikarbóna

Legalábbis nálunk. Valószínűleg a legtöbb lányos családban a kislányok kipróbálták már anya smink készletét. Nálunk még erre soha nem került sor. Nem azért, mert tiltottam volna őket ettől, egyszerűen nem jutott soha eszükbe, nem igényelték. Pedig szoktam magamat sminkelni, igaz hétköznapokon csak egy kis alapozót, pirosítót és szájfényt használok, de láttak már "bulizni" menni teljes harci díszben. Kaptak 2-3 éve barátosnőmtől egy gyerek szépség készletet, abban van szájfény, körömlakk, meg valami csillám. Na azzal néha pingálták magukat, meg kis barátaikat (sokszor még Kitti kedvenc kisbarátja Dani is sorbaállt egy kis körömfestésért), de anya festék készletére soha nem fájt a foguk.

Egyik este egyedül fürödtek és nem is volt bent senki velük a fürdőszobában. Csak a kuncogásuk hallatszott ki, meg a "vigyázz jön valaki", "gyere gyorsan mossuk le" fellkiáltások. Nem tudtam mit csinálnak, aztán kiderült, hogy valamit kipróbáltak a smink készletemből, meg bekenték magukat naptejjel! Másnap este - mikor máskor, mint fürdés után - Szonja nyafizott, hogy mikor festheti ki magát. Én zöld jelzést adtam neki, végre valami lányos dolgot kérnek! Fogtuk a pirosítót, szemfestéket, rúzst és pingáltunk. Az eredmény elég meghökkentő lett, olyan furcsa volt látnom a kislányaimat sminkben. Azok az amerikai szépségversenyek jutottak eszembe, amit egyszer a tv-ben láttam. Megbotránkoztató volt! Idióta szülők (mert nem tudok rájuk mit mondani), a gyerekeiket feltupirozott, becsavart hajjal, erős sminkkel, műfogakkal (!), tüllös, fodros ruhákban versenyeztetik. Úgy néztek ki szegény kislányok, akik a produkciójuk közben végig vicsorogtak (mert hátha több pontot kapnak egy-egy mosolyért), mint egy huszon-harminc éves torz, törpe. Iszonyat. (Ha valaki el akar borzadni itt van egy-két fotó.)
 

Én jobban szeretem az enyéimet természetes szépségükben! 

Készül a smink

Ez sem épp természetes mosoly

(a háttérben meg a vasalt ruha ha ha)

Hát nem szebbek így?

Szonjáék ovijába a gyerekek vihetnek be játékokat (mint gondolom a legtöbb oviba). Eleinte Szonja csak valamelyik alvótársát vitte (nincs neki állandó, időnként váltogatja), de egy jó ideje ragaszkodik hozzá, hogy minden nap valamilyen más játékot vigyen magával. Játék nélkül nem megyünk, punktum. Ezért is választottam ezt a címet a bejegyzéshez, mert nincs ám elég játék az óvódában...áááá. Minden karácsonykor vesz az ovi a csoportoknak új játékokat, tehát időnként bővül is a játékok köre. 

Szóval játék nélkül nincs indulás. És hiába készítjük ki esetleg este, hogy másnap mit visz az oviba, az reggel már nem felel meg neki. Hol kis autókat, hol mindenféle mütyürt (pl. kinder tojásban rejtőzött játékot), vagy ahogy Szonja mondja "minur" játékot, vagy Szonja kedvenc babáját Anna babát. (Ezt a babát, már mindenki ismeri név szerint, aki Szonját is ismeri. Az óvónénik, az ovis társak, a lakóparki gyerekek, anyukák, apukák. Nagyon sokat hurcolássza magával. Bele sem merek gondolni mi lenne, ha elhagynánk...)

Általában akkor jut eszébe, hogy valami játék kéne, amikor már az ajtóban állunk felöltözve, felpakolva indulásra készen. Jó esetben 1-2 percet vesz igénybe a játék(ok) összegyűjtése, de van amikor 10 perc is szükséges hozzá. Közben engem kérdezget, hogy mit vigyen? Persze az általam javasolt játék többnyire nem felel meg neki. 

A minap a nagy sietségben nem vittünk be semmit. Már az ovinál jutott nekem is eszembe, de mélyen hallgattam feledékenységünkről, úgyis mentek aznap délelőtt az Orczy kertbe reggeli után, gondoltam, nem kell majd. Szonjának is csak a csoportszobába belépés előtt tűnt fel, hogy nem hozott semmit. Arra akart rávenni, hogy jöjjek haza....végül az óvónéni fejtette le rólam a két kezével és két lábával belém csimpaszkodó kismajmot. Aznap meg kellett elégedni az ovis játékokkal.

Esténként már az ágyában, Kitti szokott olvasni egy-egy mesét hangosa, úgy hogy én is halljam. Kb. egy hétig ez elmaradt, mert mire ágyba került már gatya fáradt volt. Valamelyik este megint elővette a könyvét, hogy olvas belőle. Meglepődtem, mert már nem szótagolva olvasott, hanem egybefüggően. Egy-egy hosszabb szóval meggyűlt a baja, s kérdeztem miért nem szótagolva olvassa, erre Kitti: Anya, az Imi is így olvas! Ja kérem, az más. Örülök neki, hogy van húzóerő.

Itt a tavasz, itt a jó idő, hamarosan nyitnak a kalandparkok. A lányok nagyon szeretik ezeket a helyeket, nincs bennük félsz, nem úgy mint az anyukájukban. Én egyszer kezdtem meg egy felnőtt pályát, aztán a második akadálynál visszafordítottam nem tudtam legyőzni tériszonyomat. Hiába tudtam, hogy be vagyok biztosítva, ki vagyok kötve, nem eshetek le, a tériszony győzött. K. ugyanakkor simán le tudja fejben játszani a partit a tériszonyával. Amikor megismerkedtünk egy négyfokú létra tetejére sem mert felmászni, manapság pedig már olyan elvetemült dolgokra is képes, hogy pl. víz feletti függőhídon produkciózik.

De a sok szövegelés helyett lássuk a kalandparkokat (elsősorban azokat, ahol már jártunk). Kezdeném egy budapestivel, ahol már jártunk és a lányok kipróbálták a gyerek pályákat. Ez egy aránylag új kalandpark az Orczy kertben.  4 pálya van a 100 és 150 cm közötti gyerekeknek (ebből egy csúszópálya) és 1 "földi" pálya a 100 cm alattiaknak. A belépés után, mint általában a kalandparkokban rövid oktatás következik, hogy kell átcsatolni, mire kell figyelni. Van egy rövid oktatópálya is, ezen végig kell menni és utána lehet a valódi pályákon mutatványozni.

A belépőjegy árak, ami 2 órai mászásra szól: gyerek belépő: 2000 Ft, felnőtt belépő: 2300 Ft, családi belépő (2felnőtt+2gyerek): 8000 Ft. Ha nem akarjuk a pályákat igénybe venni, csak a gyereket kísérjük, 300 Ft-ot kell fizetni a belépésért. Most van egy akciójuk, a honlapjukon le lehet tölteni egy 200 Ft kedvezményt biztosító kupont. Egyébként érdemes figyelni a kuponos oldalakat is, mert biztos fognak megint akciózni (mi tavaly ősszel azt hiszem 100 Ft-ért voltunk a gyerekekkel, igaz csak 1 órát lehetett eltölteni, de pont elég volt nekik).

Ha megunták a gyerekek a mászást, vagy letelt a két óra a kalandparkhoz közel van egy klassz játszótér, egy tó kacsákkal, s a szomszédban ott van a Természettudományi Múzeum is. De vihetünk magunkkal labdát, tollast, pokrócot és akár piknikezhetünk, játszhatunk is a parkban. Szintén a közelben van növény kedvelőknek a Füvészkert (ahol én még nem jártam, de már sokat hallottam róla).

Oktatás

Szintén Budapesten a XVIII. kerületben, a Bókay kertben van a Challangeland kalandpálya. Gondolom ugyanazok az üzemeltetőik, mint a csillebérci pályának, mert ugyanaz a nevük és közös a honlapjuk is. Ezeket a pályákat mi még nem próbáltuk, így sokat nem tudok róla írni, csak amit a honlapon találtam. (Azt viszont nem tudom, hogy a pályaleírások csak a csillebércire, vagy a Bókay kertire is vonatkozik!) 

Pályák: 100-140 cm-ig 5+1 lesikló pálya, 140-150 cm között szintén 5+1 pálya, felnőtteknek (150 cm felettieknek): 8+ 1 lesikló pálya.

Jegy árak, ami 3 óra mászást tartalmaz. Gyerekjegy: 2990 Ft, felnőtt (mászó) jegy: 3990 Ft, családi mászójegy (2felnőtt+2gyerek): 12300 Ft, kísérőjegy 400 Ft. Márciusban kedvezményes belépők válthatók és több kedvezményre jogosító kártyát elfogadnak.

update! pont most kaptam (2012.03.23.) hírlevelet egy akcióról, a csillebérci pályára. Elolvasható itt!

Ha már a Bókay kertben (1181 Budapest Szélmalom u. 33.) vagyunk érdemes itt is körülnézni, elidőzni. Mert például van itt téli-nyári sípálya (!), ahol a hófánkozást is kipróbálhatjuk; uszoda, focipálya, kerékpáros crosspálya. Érdemes ellátogatni a kertben minden évben megrendezésre kerülő Majálisra, vagy a közismert Szeptemberfestre.

Kissé távolabb Budapesttől 150 km-re, Veszprémtől alig több, mint 20 km-re van a Sobri Jóska Kalandpark (Kislődön). Itt aztán egy egész napot (vagy többet is) el lehet tölteni, ha bírjuk pénztárcával. A hatalmas területen mindenki: felnőtt, gyerek, horgász, lovas, állatszerető, vagy csak kalandra vágyó megtalálja számítását.

Tavaly áprilisban jártunk itt, sajnos nagyon cudar időnk volt, de így legalább szinte csak miénk volt az egész terület. A belépőárak elég húzósak, de itt tényleg nagyon sok játék lehetőség van. Nem részletezném az árakat, inkább csak belinkelem, mert több lehetőség is van, attól függően, hogy szeretnénk-e mászni, vagy csak az egyéb játékokat szeretnénk kipróbálni. Az árlista itt található.

A kalandpályán, vagy ahogy itt hívják drótkötélpályán kívül van itt még hófánkpálya (nyáron a vízbe érkezhetünk a hófánkkal), elektromos gyermekautók, lézerharc, vizidodzsem, discgolf, lufilövészet, íjászat, vizipuffancs, ugrálóasztalok, bungy trambulin, baseball, légvár, rodeobika, mászófal, kisvasút, játszótér, kalandvár, vizi akadálypályák, tutajok, fűzlabirintus, sportpályák (foci- és röplabda), kuglipálya, erdei pihenőhelyek, állatsimogató, lovarda, horgásztó. 

A kalandpark területén meg is szállhatunk apartmanban, faházban, lakókocsiban (sajátban is), vagy sátorozhatunk is. 

UPDATE 2012.03.28.: Tudtam én, hogy jönnek a kalandparkos kuponok. Mai ajánlat a Sobri Jóska kalandparkba szól. A kupont még 3 napig lehet megvásárolni, és 2012. június 1-jéig lehet felhasználni! 

Pár fotó, ami ottjártunkkor készült:

Amikor a Sobri Jóska kalandparkban jártunk egy szuperjó helyen szálltunk meg. Magyarpolányban, a Széna Szállóban. A tornácos parasztház Magyarpolány műemlék utcájában található, az utca utolsó házaként. A hely maga a tökéletes nyugalom, a tornácon üldögélve csak a pusztaság terül el előttünk. Az udvarban háziállatok tyúkok, bárány, pulyka, kutyus (Bodza) és egy ló (Zokni). Gyerekeknek van hinta, csúszda, homokozó és nagy terület futkározáshoz. Lehet bográcsozni és a pergola alatt elfogyasztani amit főztünk. A szobák nem nagyok, de pár éjszakára tökéletes. A szobákban is lehetőség van ételt melegíteni (mikróban), de van egy külön épület, ami a közös konyha, sparherttal! Mi imádtuk a helyet, a házigazdák, akik a parasztház elejében laknak pálinkával és a háziasszony által sütött süteménnyel vártak bennünket.

Széna Szálló udvar a közös konyhával és pergolával

Akad hely játszani

Ismerkedés Zoknival

Keleti kényelem

S ha már megemlítettem ezt a tavaly tavaszi kiruccanásunkat, javasolnék egy-két helyet, amit mi is meglátogattunk a közelben. Először is Magyarpolányban maradva, végigsétálhatunk a Széna Szálló műemlék utcájában - ami egyébként a Nemzeti Örökség része - és megcsodálhatjuk a boltozatos tornácú bakonyi parasztházakat. Felkapaszkodhatunk a Kálvária dombra, melynek tetején lévő  kápolnához 153 lépcső vezet fel. Megéri felmenni, mert gyönyörű a kilátás. A domb alján benézhetünk a Szent László római katolikus templomba is.

Magyarpolányi Kálvária

Túrázhatunk is a környéken, mi a Somló hegyen jártunk, felmásztunk a hegy tetején lévő Szent István kilátóhoz,  megnéztük a Somló vár romjait, majd vásároltunk egy helyi bortermelőtől pár flaska bort, amit este a sparhert mellett üldögélve elszürcsöltünk.

Somlóhegy az autóból

Szent István kilátó

Somló vára

Mindenütt medvehagyma

Már a hazafelé tartó napon nem egyenesen Budapestnek vettük az irányt, inkább benéztünk az Úrkút falu szélén található Csárdahegyi őskarszt területére. Innen rövid kitérőt tettünk Veszprémbe, s egy rövid városnéző séta után korgó gyomrunk követelését teljesítve megebédeltünk.

Csárdahegyi őskarszt bejáratánál

Ez már Veszprém

Ezután a kis kitérő után vissza a kalandparkokhoz, ahol már megfordultunk. Következő ilyen kalandos hely Szilvásváradon van, a Kalanderdő. Erről a kalandpályáról már itt írtam. Kezdem a belépő árakkal. Két gyerekpálya van, az egyik 3 éves kortól 120 cm magasságig használható, a másik pálya 120 cm-től. Belépőjegy árak, erre a két gyerek pályára: 1 órai tartamra 1500 Ft, 2 órára 2500 Ft. 140 cm feletti (felnőtt) pályák használata esetén a belépő, mely 4 órás kalandozásra ad lehetőséget 3800 Ft, gyerekeknek (140 cm felett) 2800 Ft. Itt a kísérőknek nem kell belépőt váltani, vagy legalábbis az árlistában sem találtam erre vonatkozóan adatot és nem emlékszem, hogy mi fizettünk volna. A környék csak úgy hemzseg a túraútvonalaktól, egyéb programoktól, nem is írnék most erről, mivel a fent belinkelt bejegyzésben már megemlítettem azokat a helyeket, ahol mi jártunk, és az ott lejegyzett szállásunkat (ahol egyébként szintén van egy mini kalandpark) is meleg szívvel ajánlom.

Akik jártak már az alsópáhoki Kolping Hotelben, bizonyára megfordultak az itteni kalandparkban is. Kitti életében először itt próbálta ki ezt a fajta sportot. Már jó pár éve volt, hogy eltölthettünk egy hosszú hétvégét, ezen a gyerek (de nem pénztárca)barát helyen. Emlékeim szerint a kalandpálya használatáért nem kellett külön fizetni, az a csomagárban benne foglaltatott.

A fentieken kívül az ország szinte minden részén sorra nyíltak az elmúlt években a kisebb-nagyobb kalandpályák. Pécsett, a Mátrában, Balatonnál, Verőcén, Sátoraljaújhelyen, Gödön, Miskolctapolcán stb. Ezen az oldalon a legtöbbhöz találunk linket és kiválaszthatjuk a legjobban tetszőt. 

Igen, szeretem a tavaszt (többnyire). Szeretem, ahogy a természet éledezni kezd, rügyeznek a fák, kibújnak a földből a nárciszok, tulipánok, jácintok, virágzik az aranyeső, melenget a napsugár... Nem kell már nagykabát, sál, sapka, kesztyű, csizma, hamarabb elkészülünk reggel a felöltözéssel. Könnyebben mozgunk a kevesebb göncben, lehet kerekezni, hosszabbak a nappalok. A tavaszi fáradtságot is leküzdjük valahogy. 

Az ember (meg az ember lánya) önkéntelenül is mosolyra fakad. Kivéve.....kivéve, amikor hazahozza a gyereket az ember (lánya) az óvodából, ahol délelőtt és délután is kint voltak az udvaron, naná, hogy főleg a homokozóban, kirázza a ruhákból a fél kg homokot, majd szemügyre veszi a zoknikat. Amik köszönhetően annak, hogy egy kicsit bemelegedett az embergyerek lába a cipőbe, jobban belemaródik minden kis homokszem és kosz. Nézegeti az ember lánya a zoknikat és rájön, hogy mi az az egy dolog amiért ki nem állhatja a tavaszt (meg a nyarat). A koszos zoknik! Amikből a kosz nem jön ki csak egy sima gépimosástól, még  a tv-ben agyonreklámozott csoda folteltávolító szerekkel sem (jönnének már el egyszer hozzám a reklám emberkék egy kis zoknimosásra). A zoknikat be kell áztatni (több órára, akár egy napra is), majd elő lehet venni a körömkefét és kezdődhet a sika-mika. Az ember lánya ha tehetné, azt csinálná, amit a pletykák szerint David Beckham tesz az alsónadrágjaival, azaz egy használat után a kukába penderítené a koszos zoknikat és egy újat venne elő.

Ez az egyetlen egy dolog, amiért nem szeretem a tavaszt...

Kitti születésnapjára egy bicajt kapott a családtól, mivel a 16-os bringát már kinőtte.A kerékpár vásárlás is megérne egy bejegyzést, mert sokat törtük a fejünket, hogy milyet vegyünk. Eddig mindegyik drótszamaruk Hauser márkájú volt, amivel nagyon meg voltunk elégedve. Soha semmi gond nem volt velük, strapabírók, megbízhatóak. De 20-as méretben nem láttunk olyat, ami igazán tetszene (illetve volt egy, de azt meg a pénztárcánk nem bírta már el). Kitti egyéniségéhez egy vagányabb bringát gondoltunk. Aztán az egyik kerékpár áruházban megláttunk egy (általunk) ismeretlen márkájút, aminek a formája, színe pont nagy lányunkhoz illet. Egy MTB (mountain bike) bicaj, narancssárga-fehér színben. Meglátni és megszeretni. Nekem csak az volt a félelmem ezzel kapcsolatban, hogy nagyon más volt, mint az előző bicaja, mivel: a korábbin nem volt váltó - ezen igen, hat sebességes; az előző kontrafékes volt - ezen csak kézi működtetésű fékek voltak, kontra nem; az előzőnek a kormánya hajlított - ennek szög egyenes; az előző lány vázas volt - ez fiú vázas. Túl soknak éreztem a változást. Végül K. döntött, megvesszük (ő is belezúgott ebbe a darabba).

Mondanom sem kell, hogy félelmeim alaptalanok voltak. K. elmagyarázta Kittinek a váltó és a fékek használatának szabályait, lányunk nyeregbe pattant és úgy kerekezett, mintha mindig is ilyen bicajon tanult volna. 

Szonja megörökölte Kitti 16-os kétkerekűjét és a családi szülinapi buli után ki is próbálták új járgányukat a lakóparkunkban. (Szonjának még egy icipicit nagy a bringa, épp hogy csak leér a cipője orra a földre, emiatt néha megállásnál elzúgott.)

Első kör a bringákkal

Na, a tied milyen?

Azóta minden nap kerekezés van! Hétvégén gondoltunk (illetve K. gondolt) egy nagyot, nyeregbe pattantunk és kikerekeztünk a Népligetbe. Szerencsére szinte végig kerékpárúton tudtunk haladni. A lányok ügyesen, (a közlekedési és az általunk felállított) szabályokat betartva hajtottak végig. A parkban miután vagy 10 percig szemeztünk egy mókussal össze-vissza karikáztunk, majd megnéztük a nemrégiben átadott felnőtt játszóteret. 

Jó lenne, ha a pletyka szerint valóban újra életre keltenék, rendbe hoznák ezt a gyönyörű parkot. Budapest legnagyobb közparkja, kár érte. Van kb. 3  játszótere, de egyiken sincs hintán, meg 1-2 rugós hintán kívül semmilyen játék. A park eléggé elhanyagolt, kivéve egy-két részét. Az aszfalt utak állapota néhány szakaszon szörnyű, kerékpárral is inkább a földúton mentünk, akkora gödrök, mélyedések voltak az úton.

A nap végén 13 km-t tudhattunk magunk mögött, amit a lányok egy nyivákolás nélkül tekertek végig. K. terve, hogy legközelebb a Kopaszi gátra megyünk ki velük. Na majd meglátjuk!

Muszáj volt ebben a szép tavaszi időben kirándulni menni. Mivel mindketten náthásak és köhögősek, úgy gondoltuk, hogy csak egy rövid túrát teszünk a Budai hegyekben. Kiszemelt úticélunk a Remete szurdok és Remete barlang volt. Kocsival a II. kerületi Ördögárok és Csatlós utca kereszteződéséig mentünk el, itt leparkoltunk majd gyalogosan folytattuk utunkat a kék jelzésen. Hamarosan be is értünk a szurdokba. Annak ellenére, hogy a fák még kopaszok a hely nagyon szép. Nem kellett sokat sétálni és rátaláltunk a Remete barlangra, melynek bejáratához felkapszkodtunk. Miután készült pár fotó a barlangnál továbbmentünk és hamarosan el kezdtünk felkapaszkodni a Remete hegyre. Szonjának nem nagyon volt ínyére a meredek hegymenet, de sikerült mindenféle csellel, beígért csemegével rávenni, hogy folytassa a mászást. A felfelé utat nehezítette, hogy elég köves, sziklás a terep, de felérve a csúcsra ő is megállapította, hogy gyönyörű a kilátás. Előttünk magasodott a János hegy, a Hármas határ hegy. Miközben gyönyörködtünk a tájban elfogyasztottuk elemózsiánkat és elképedten néztük azt a három hegyi kerékpárost, akik bringájukat cipelve jöttek (nyögtek) a csúcs felé. Rá is kérdeztem, hogy ugye nem ezen a meredek, sziklás úton akarnak lemenni, de megnyugtattak, hogy ennyire ők sem bolondok.

Az út további része már lányaink részére is kellemes volt, mivel ereszkedni kezdtünk a kék kereszt jelzést követve. (A fent belinkelt térképen látható rövidített útvonalat követtük. A kocsinkhoz a 157-es busszal mentünk vissza.)

A kép a Remete szurdok felé autózva készült. A tavaszi fáradtság kiütötte őket. Nem is emlékszem mikor aludtak el ilyen korán (délelőtt 10 óra környékén) utoljára

A Remete szurdok bejáratánál

Egyensúly gyakorlat

A Remete barlanghoz menet

Tesók

Kilátás a hegy tetőről

A hegyről lefelé menet

Egy sapkányi dió, amit egy lakatlan ház előtti diófa alatt találtunk

El sem hiszem, de már 7 éve, illetve egész pontosan majd két óra múlva lesz pont hét éve, hogy édesanya lettem. Ezen a napon váltunk családdá, ezen a napon kezdődött el egy édes kicsi emberke élete, aki igazi napsugaras tavaszt hozott az életünkbe.

Örülök, hogy én lehetek Kitti az anyukád, hogy minket választottál szülőknek! Kívánom kicsi-nagylányom, hogy nagyon boldog legyen az életed!

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KITTI!

Elérkezett a gyerekek (na meg mi felnőttek által is) nagyon várt kiruccanásunk első napja. A Balaton felé indultunk, egészen pontosan Tihanyba. Mivel (jó szokásunkhoz híven) nem indultunk korán, az autópályán már korgott kis csapatunk gyomra. K. javaslatára betértünk a Székesfehérvár előtti kagylós benzinkútnál lévő önkiszolgáló étterembe. Jéééé, mi magyarok is tudunk ilyet? Nagyon modern, tiszta, rendezett étterem, elfogadható árakkal és nem utolsó sorban finom ételekkel. Miért nincs ebből több? Vagy csak én nem ismerem. Igaz nem nagyon jutna eszembe, hogy egy autópálya melletti étteremben egyek, de ez tényleg ajánlható hely.

Miután tele lett a bendő, folytattuk utunkat, a lányok kicsit szunyókáltak (naná, hogy megint hajnalok hajnalán ébredtek). A szálloda nagyon kellemes hely, lakosztályt kaptunk, Kitti és Szonja egyből lestipistopizta a hálószobát, így mi a nappaliba "szorultunk" K-val. A lányok imádták a hálószobától csak egy eltolható üvegfallal elválasztott fürdőszobát, ahol egy hatalmas kád volt, és egyik este nem hagyhatták ki, hogy a meleg vízben ücsörögve nézzenek meg egy mesét.

Mesenézés kádból

Még jóformán le se tettük a csomagunkat, csemetéink máris a medencébe kívánkoztak. Gyors kipakolás után, eleget tettünk kérésüknek. Sajnos a wellness rész a szállodának egy másik épületében volt, így nagy kabátban kellett átmenni és ott átöltözni. Egy elég normális méretű medence volt és nem volt nagy nyüzsgés. Miután beledugtam a vízbe a lábujjamat meg is értettem, hogy miért. 26-27 fokos volt a víz, nem mondhatni, hogy hívogató volt. De a mi lányainkat hidegen hagyta a hideg víz. Kitti bemutatta miket tanult úszáson a suliban (végre láttuk a fejlődést), Szonja pedig Kitti instrukciói alapján próbálkozott az úszódeszkával úszni. 

Másnap felkerekedtünk, hogy megnézzük Tihanyt. Mennyire más ilyenkor tavasszal! És ez nem csak Tihanyra, hanem valmennyi balatoni városkára igaz. Kihalt, csendes, minden bezárva, egy külön kis füzetet is kaptunk, amiben fel vannak sorolva pl. azok az éttermek, amik a téli szezonban is nyitva vannak. A tihanyi Bencés Apátságba vezetett első utunk, majd a visszhangdombhoz sétáltunk. Sajnos nem tudtuk kipróbálni, hogy működik-e a dolog, mivel épp vagy két csoportnyi óvodás zajongott, játszott a domb játszóterén. A mellette lévő Kálvária dombra felmászva az apátság falai felé fordulva "huhogtam" és pár másodperc múlva a falak visszahuhogtak. 

A Bencés Apátság

Visszhang szobor Szonjával

Kálvária domb

Meg szerettük volna nézni a Babamúzeumot, de zárva volt. Viszont a magyar királyok történelmi panoptikuma, ahol egy kalóz kiállítás is van nyitva volt, ide be is mentünk. Nem mondom, hogy felejthetetlen élmény...a lányoknak viszont nagyon tetszett az érme préselés.

A múzeumtól legyalogoltunk a Belső tóhoz. Itt van egy látógató központ, a Levendula ház, ami ott jártunkkor éppen zárva volt, de az udvarára be tudtunk menni. Tájékoztató táblák ismertetik meg az idelátogatót a Belső tó élővilágával, az itt élő madarakkal, halakkal. A lányok a vesszőkből készített labirintusban futkároztak, mi pedig a kilátóból figyeltük őket.

Szieszta

A Belső tónál (Levendula ház udvarán)

Mielőtt a szállodába mentünk volna lementünk a Balaton partjára. Hihetetlen, hogy ilyenkor tavasszal mennyi színben pompázik a Balaton. A víz pedig szinte kristálytiszta. Kavicsokat dobáltunk, a lányok nádpálcával forgásztak és megnéztük, hogy tényleg hideg-e még ilyenkor a víz. Megállapítottuk, hogy hideg, nagyon hideg.

Lássuk hideg-e a víz!

Mielőtt hazaindultunk még megálltunk a tihanyi Óvár hegy lábánál, és elindultunk felfelé, hogy megkeressük a X.-XI. századból származó barátlakásokat. Kitti és Szonja azonnal birtokba vették az első lakást, ahol volt nappali-konyha, fürdőszoba káddal és egy gyerekszoba is (legalábbis mi így osztottuk fel). Továbbindultunk és még 3 barátlakást találtunk meg, majd a hegy tetejéről a csodálatos balatoni panorámában gyönyörködtünk. A visszaúton megálltunk a Ciprián forrásnál és a vízével csillapítottuk szomjunkat. Sajnos kecskekörmöt nem találtunk! (Talán majd legközelebb..)

Még egy rövid sétát tettünk a parton, majd K. gyerekkori nyaralásainak színhelyére Balatonfüredre autóztunk át. Egyetlen dolgot akart csak az én párom, hogy ihasson a füredi borvízből. A lányokat és engem nem varázsolt el ez az ital, viszont az a játszótér - ami nem messze a füredi kis erdő másik oldalán van, teljesen. A játszótér hatalmas, tele izgalmas játékokkal és köszönhetően a kihalt városnak kevés gyerekkel. (A játszótér mellett wc-mosdó is van, csak sajnos ilyenkor télidőben ez is zárva van.) 

Az egyik barálakás

Kilátás az Óvár hegyről

Ciprián forrás

Balaton parti séta

Tiszta vízű Balaton

A balatonfüredi játszótéren

Innen már tényleg hazafelé vettük az irányt. Jó volt ez a három nap, kellett mindhármunknak ez a kis változatosság. Ha tehetnénk azt hiszem havonta szívesen megismételnénk ezeket a hosszú hétvégi kirándulásokat.

...az izgalom. Kitti tegnap fél 6-kor, ma 5.10-kor kelt! Már teljesen be van sózva, hogy "mikor megyünk a szállodába"! Tegnap este köszönhetően az extra korai kelésnek, über nyűgös, fáradt volt (nem csodálkoztam), ma nem tudom mire számíthatunk, valószínűleg extra-über-brutál nyügire. Ráadásul ma úszásuk is volt, délután pedig színházba mentek... Szonja is korábban kelt saját magához képest, de ő kialussza magát az oviban. Este meg a fejünkön táncol még jóval 9 után is. Ez csak azért visel meg, mert K.-val együtt ötkor kelünk: én azért, hogy jó kis feleségként elkészítsem a kajáját, ő meg azért, hogy 6-ra beérjen a munkahelyére. 

De holnaptól pár nap pihi négyesben! Ezt a ma estét valahogy csak levezényeljük.
 

Kitti és Szonja már jó ideje egy túró rudival nyitják a napot. Jobban mondva Szonja először megiszik másfél deci tejet, majd kicsit később fogyasztja el a rudiját. (Lehet, hogy nem ezzel kéne indítani a napot, de én nagyon örülök, hogy - főleg Kitti - legalább eszik valamit, mert nem mindig hajlandó reggelizni.)
 

Ma reggel, nem tudom, hogy fordulhatott elő, de Szonja elfelejtette a rudiját (és nekem is kiment a fejemből, hogy ma még nem evett), és erre akkor döbbent rá, amikor már a sulihoz érkeztünk. Nem is volt hajlandó kiszállni az autóból, amíg én bekísértem Kittit a "dolgozójába", megvárt a kocsiban azzal, hogy menjünk haza a rudiért. Közöltem vele, hogy erre biztos nem fog sor kerülni, ezért nem autókázunk, de "nagyon jó fej voltam", mert felajánlottam, hogy a közeli közértbe bemehetünk és veszek neki. Beleegyezett, ha autóval megyünk. Igen, azt hiszem a lányom, vagy lányaim, de főleg Szonja kicsit (?) kényelmesek. Nem mentem bele, mivel nincs messze az a bolt. Így ő az autóban üldögélt én az autó mellett állva vártam, hogy jobb belátásra bírjon. Eltelt egy kis idő, mire jelezte, hogy rendben, menjünk akkor gyalog, megkapta a rudiját, az oviig elérve el is majszolta, mindeközben  mindketten szótlanul mentünk egymás mellett, ő duzzogott és én sem voltam jó kedvű a "cirkusz" miatt. Az oviban pedig integet nekem, hogy anya gyere, szeretnék valamit mondani. Majd átkarolva a nyakamat, bocsánatot kért. Úgy látszk ahogy megkapta a "koffein adagját", máris magához tért! 

ultúrálódtunk és kirándultunk a hétvégén, amit már péntek délután megkezdtünk. Már említettem volt, hogy nagy kupon vadász vagyok, s nemrégiben szemet vetettem egy cirkuszos kuponra, kattintottam párat és hipp-hopp péntek délután már ott ültünk a Fővárosi Nagycirkusz nézőterén és vártuk a Cirkuszfesztivál Plussz előadás kezdetét. A tavaly látott cirkuszi produkciónak nagy sikere volt családunk körében, ez a mostani sem okozott csalódást, annak ellenére tetszett a lányoknak, hogy nem volt benne sok állatos szám (náluk az a number one). (Azért azt muszáj megjegyeznem, hogy ez a mostani nekem kevésbé tetszett, volt kb. két olyan produkció, amit nem is értettem, hogy kerülhetett a cirkuszi porondra.)

A hétévégi napsütéses idő kicsalogatott minket a szabadba, két másik családdal vágtunk neki a Hármashatárhegynek. Mivel az idő még csalóka, s gondoltuk, hogy nagy sár is van az erdőben, csak egy kisebb túrát terveztünk be. Nagyon bejött az őszi ovis kirándulás útvonala, annak egy részét ismételtük meg. Most is a Szépvölgyi út legvégén lévő parkolóból indultunk a kék körtúrát jelző úton, de először letértünk a sárga jelzésen a Pilótacentrumig, ahol most is nagy volt a forgalom. Sok-sok siklóernyős várt a megfelelő széljárásra, hogy a magasba szállhasson. Sikerült több, mint egy órát eltölteni itt a siklóernyősöket bámulva, majd folytattuk az utunkat a kék körtúra útvonalán. Nem mentünk végig, csak az Udvarház étterem alatti lejtőig, s innen visszafordultunk, mert már jelzett a gyomrunk. A Daubner cukrászdát most sem tudtuk kihagyni, beszereztük a desszertet az ebédünkhöz. 

Vasárnap Kolompos koncerten voltunk. Megállapítottuk más anyukákkal, hogy jó-jó a Kolompos, én (és a lányok is) a zenéjüket nagyon szeretjük, de ez a mesejáték, amit általában beleépítenek a koncertbe néha unalmas (legalábbis nekünk felnőtteknek), ráadásul így a zenére sokkal kevesebb idő jut. 

Délután a Csengő_bongó délután újabb előadásán volt a két lány az apukájukkal, nem nagyon volt kedvük elindulni otthonról, de az elmúlt héthez hasonlóan megint nagyon lelekesen jöttek haza, sok-sok új ismerettel, amit ezúttal az oboáról tudtak meg.

A lányok - főleg Kitti - már nagyon be vannak sózva, mert csütörtökön indulunk pár napos családi kiruccanásra. Kitti minden nap kijavítja a rajzolós táblájukon, hogy még hányat kell aludni a "szállodázásig". Ma reggel is lelkemre kötötte, hogy most már hozzam le a tárolóból a bőröndöket, mert lassan ideje lesz csomagolni. (Nem tudom, hogy ennek az izgalomnak köszönhetően ébredt-e ma hajnalban fél 6-kor?!)
 

Tegnap Kittiék iskolájában nyílt nap volt, vagyis a szülők beülhettek az első osztályokba gyermekeik óráira. Izgatottan és kíváncsian vártam ezt a napot, nem is annyira csemetém órai viselkedésére voltam kíváncsi, hanem az órák lefolyására, a tanítónénik módszereire és az összbenyomásra.

Egy magyar, egy matek, egy testnevelés, egy ének és egy angol órába kukkanthattunk be. Összegezve pozitív benyomásom volt. Nem tudom, hogy minden nap ilyenek-e az órák, ha igen, akkor a gyerekek nem nagyon unatkozhatnak egy percet sem. Az órák érdekesek voltak, sok-sok játékkal. Ami meglepő volt, hogy a magyar és matek órán az első részben közösen dolgoztak, majd azok, akiknek jobban megy a matek illetve a magyar más feladatot kaptak, mint akiknek kevésbé. Előzőek önálló feldolgozásra kaptak feladatot, a többiekkel a tanítónéni együtt dolgozott. Ketten pedig odaülhettek a számítógéphez egy rövid időre, ahol az adott tantárggyal kapcsolatos játékos számítógépes programmal "játszhattak". Bámulatos volt, ahogy a tanítónéni mindegyik csoporttal tudott foglalkozni, ellenőrizni őket, figyelni rájuk. 

A második magyar óra helyett az alsósok az iskola udvarán - reméljük eredményesen - elűzték a betegséget, a bajt, a bút és a telet kiszebáb égetéssel. Múlt héten fakanálból készítettek a mi elsőseink is kiszebábokat, s most osztályonként keringtek a máglya körül, énekelve, hogy "haj ki kisze haj, gyűjj be sódar gömböce. Haj, ki kisze, haj, gyűjj be sódar gömböce. Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget. Haj, ki kisze haj gyűjj be sódar gömböce", majd a kiszebábjaikat belevetették a tűzbe, s közben zajkeltő eszközökkel zajongtak. A végén a nagy szalmából készült kiszebáb is tűzbe került, reméljük ezzel tényleg vége a betegségeknek, s a télnek. 

Negyedik órájuk testnevelés volt, eddigre már elég fáradtak voltak (mi szülők is), nehéz volt őket fegyelmezni. Kis bemelegítés után sorjátékokat játszottak. Ötödik volt az ének óra, ahol ismét megtapasztalhattam az ének tanárnőjük szigorúságát. Szigorú, de állítólag nagy népszerűségnek örvend az iskolában. Le is esett az állunk, ahogy a kis elsőseink szolmizálva énekeltek el egy-egy dalocskát, hát még amikor előkerültek a furulyák. (Számítottam rá, hogy esetleg elkelne a füldugó, de kellemesen csalódnom kellett). Itthon Kitti nem nagyon szokott furulyázni, így tényleg nem tudtam, hogy hol tartanak eme hangszer megszólaltatásában. (Ének tagozatos osztály, így minden nap van szinte ének órájuk és ezért is tanulnak furulyázni is).

Ebéd után volt az angol, erre csak 9 kisdiák jár az osztályból. Itt már tényleg hullák voltak a gyerekek, a fiatal tanítóbácsinak nem is nagyon ment a fegyelmezés, azért valahogy csak sikerült a 30 perces óra alatt bemutatni a szülőknek, hogy szeptember óta mit tanultak a gyerekek. Szimpatikus volt, hogy a tanítóbácsi szájából szinte egy magyar szó nem hangzott el (kivéve, amikor az egyik kislányt már sehogy sem tudta rendre teremteni). A gyerekek többnyire megértették a "feladatot", s ha elsőre ez nem ment, addig, addig magyarázott a tanár angolul, míg valakinek leesett, hogy mit szeretne tőlük.

A nap végén megértettem, hogy miért olyan fáradt estére mindig Kitti, s miért alszik el azonnal, ahogy párnát ér a feje. Engem is kimerített ez a nap. Örülök, hogy a fő tantárgyakat leadó tanítónéniben nem kellett csalódnom, hiszen elsősorban miatta választottuk végül ezt az iskolát. Az meg büszkeséggel tölt el, hogy Kitti mind magyar, mind matek órán azokat a külön feladatokat kapta, ami azoknak szólt, akik jobban tudnak már olvasni, számolni.

 Kitti jó pár hete azzal jött haza a suliból, hogy az úszó edzőjük beválasztotta őt, hat másik osztálytársával együtt egy úszás versenybe. Nagyon csodálkoztam, ugyanakkor borzasztóan örültem ennek a hírnek. Hogy miért csodálkoztam? Mert tudtam, hogy az osztálytársai közül többen jártak iskolába kerülésük előtt is úszni és nem gondoltam, hogy Kitti ilyen hamar (tulajdonképpen egy félév alatt) felzárkózik hozzájuk. Korábban már írtam az óvodai úszás oktatás milyenségéről, azokról a kudarcokról, amik akkor értek bennünket, amikor Kittit úszó tanfolyamra szerettük volna járatni. Szóval azt, hogy beválasztották a versenyen indulók közé én sikernek könyveltem el.

Kitti viszont ettől a pillanattól fogva el kezdett félni a kudarctól. Attól, hogy neki ez nem fog menni, mert ő nem fog nyerni. Önbizalmát próbálva erősítgetni bizonygattam neki, hogy már az siker, hogy őt is beválogatták az indulók közé, és ha nem nyer élete első úszóversenyén azt sem kell tragédiaként felfogni. 

A verseny előtt két nappal bevacsorázott. Rendesen. A második vacsora megülte a gyomrát, ennek köszönhetően hajnalban kitaccsolt. Aznap itthon tartottam, mert nem tudtam eldönteni, hogy a kaja ártott meg neki, vagy valamilyen vírus ütötte fel a fejét. Délelőtt még diétázott, de délután már falatozott. Másnap már ment iskolába, egyenesen a versenyre. Egész nap rajta járt a fejem, s nagyon drukkoltam, hogy érje egy kis sikerélmény, valamilyen helyezést érjen el, mert ha nem így lesz az a pici kis önbizalma is elvész. Délután amikor mentem érte a suliba, láttam, hogy nincs nála az úszás cucca. Kérdeztem tőle, hogy hol hagyta, mire keserves sírás volt a válasz. Egy szót nem tudtam kihúzni belőle, csak sírt, szorította a nyakamat. Nagy nehezen elsírta bánatát: egyedül ő nem nyert semmilyen érmet a versenyen. Egész délután, este vigasztaltam, vigasztaltuk és újból és újból elmondtam neki, hogy ezt ne élje meg vereségnek, hiszen a 25 osztálytársa közül csak 7-et választott ki az edző a versenybe és ő benne volt ebben a kis csapatban. Meg aztán ott volt az a fránya gyomorrontás is. Majd legközelebb jobban sikerül! De ő ezt a versenyt sajnos kudarcnak ítélte meg és kijelentette, hogy máskor nem megy. Remélem, ha lesz még ilyen lehetőség, majd máshogy látja már a dolgokat.

Szerencsére érték azóta sikerek is. Annak ellenére, hogy az úszás versenyen nem ért el helyezést a részvételért mindannyian szaktanári dicséretet kaptak. Az osztályfőnök is írásos dícséretben részesítette (4-5 társával együtt) - amit ráadásul aranyszínnel fogó tollal írt bele a tájékoztató füzetbe - mert nagyon szorgalmasan olvas. Aki elolvas egy mesekönyvet, azt beviszi a suliba és az osztálytársainak elmondja a mese, mesék tartalmát. Kitti - köszönhetően többek között padtársának - egymás után olvassa ki a kezdő olvasóknak készített mesekönyveket. Nemrég találtam rá a Fabula stúdió Olvasó létra sorozatára, melyből már több könyvet is magáévá tett. Amikor az elsőt megvettem neki, a négy kis történetet egy délután alatt kivégezte. Pár osztálytársával együtt versengve fogyasztják a könyveket, aminek nagyon örülök. Azért is büszke vagyok rá, mert még nem is tanulták az összes betűt, ennek ellenére megbírkozik a szöveggel és meg is érti azt. (Igaz Szonja néha nehezen viseli Kitti szótagolós olvasását, s ha ismeri a mesét, akkor sokszor bekiabálja azt a szót, aminek kisilabizálása Kittinek nehezebben megy.)

A harmadik beírás Kitti tájékoztató füzetébe egy népdalversenyen való sikeres szereplésért járt. Az ének tanáruk választotta ki hármójukat, s részt vettek a suli ének versenyén, majd innen továbbjutottak a kerületi versenyre, ahol szintén aranyérmesként távoztak. Az eredményükért igazgatói dicséretet kaptak. 

Nagyon örülök ezeknek az aprócska sikereknek, részben azért, mert segítenek Kitti önbizalmának erősítésében, részben pedig azért, mert ezek jó élmények az iskolával kapcsolatban. 

Kitti padtársának, kis barátjának a születésnapjára készülve, gondban voltunk, hogy milyen ajándékot vigyünk. Felhívtam az ünnepelt anyukáját, hogy megtudjam, milyen érdeklődésű fia van. Kittitől azt már tudtam, hogy nagyon szeret olvasni (lányommal szinte versenyezve olvasnak ki mesekönyveket), de ennél több információval Kitti sem szolgált. Anyukájától még annyit tudtam meg, hogy szereti a bogár hátút (VW Beetle) és gyűjti a focikártyát. Végül úgy döntöttünk Kittivel, hogy kap egy könyvet (van Geronimo Stilton-os sorozat, kezdő olvasóknak, és ezt a sorozatot nagyon szereti a kissrác). Ehhez viszont kéne még valami, amit esetleg Kitti készít (morfondíroztam). Felvetettem, hogy készítsen neki könyvjelzőt. Fel is vázoltam az ötletemet, amihez az inspirációt egy pár évvel ezelőtt J. nagyitól egy messzi szigetről hozott könyvjelző adta. Az a bizonyos könyvjelző (szerintem) bambuszból készült, amit mi fa spatulával helyettesítettünk be. 

Hozzávalók a könyvjelzőhöz: két darab fa spatula (gyógyszertárban 5 Ft/db áron kapható), filctoll és egy kinyomtatott rajz, merevebb kartonpapír és ragasztó.

A spatulákat először is színbe öltöztették a lányok filctoll segítségével. (Lehet temperát vagy akril festéket is használni, sőt dekupázsolni is). Az egyik spatulából letörünk egy darabot, hogy kb. 5 cm-rel rövidebb legyen a másiknál. (Így az egyik vége repedezett lesz, ezt egy darab dörzspapírral dörzsöljük simára). A két spatulát illesszük egymáshoz és ragasszuk össze a tetejétől úgy kb. 5 cm-es részen. (Én a száradásig ruhacsipesszel fogtam össze a két spatulát). Utána kerestünk a neten VW bogárhátú rajzot, azt kinyomtattam, Kitti kiszínezte, körbevágta és egy vastagabb kartonra ráragasztottuk, majd hozzárögzítettük a spatulához. (A díszítés készülhet dekorgumiból, pl. készíthetünk virágot, szívecskét stb.).

A hozzávalók

A spatulákat így illesszük össze

(Filctollal nem lehet tökéletesre festeni, de a lányoknak most ehhez volt kedvük - mert persze Szonja sem maradhatott ki a készítésből. Itt még nem volt lesmirglizve a törött végű spatula)

A család minden tagjának és a sárga csibe csoportnak is készült egy-egy darab

Használatban

(A két spatula közé fogjuk a könyv lapját)

Január végén az oviban Szonjáék csoportjában medve hetet tartottak. A medve mint téma gondolom azon hiedelem miatt került napirendre, mely szerint ha gyertyaszentelő napján (január 25-én) kijőve a barlangjából azt látja, hogy szép idő van, akkor visszamegy és tovább folytatja téli álmát, ha hideg és havas idő van, akkor kint marad, mert érzi, hogy hamarosan vége a télnek. (További érdekességek erről a hiedelemről pl. itt.)

A medve hét kapcsán énekeket, verseket tanultak a medvéről, medvés meséket hallgattak és medve kiállítást rendeztek. Minden gyerkőcöt megkértek, hogy 1 hétre vigyenek be egy-egy plüss (vagy bármilyen) macit. Szonja négy macit vitt be, kicsit, nagyot, közepeset. Ezt a csoportszoba egyik sarkában elrendezgették és jöhetett a többi csoport a kiállításra. Még belépődíjat is szedtek, pl. mazsolát, mogyorót, amit aztán elfogyasztottak. Az óvónénik játékos feladatokat is készítettek a csoport tagjai részére, s aki egy-egy kérdésre jól válaszolt, kapott egy általuk készített mackót. Nagyon tetszik az ötlet, ezért közzé is teszem. A maci teste egy  parafadugó, a feje gesztenye, a fülei bab vagy kagyló. Szonja is nyert egy ilyen mackót és büszkén hozta haza.

A parafa-geszteny mackók

Pénteken kisebbik lányunk azzal jött haza, hogy hétfőn el ne felejtsünk vinni babot, meg egy rügyező fát (gondolom faágat) vinni az oviba. Nem tudta megmondani, hogy miért van erre szükség, de mesélte, hogy az óvónénik annak, aki nem felejti el és elsőnek visz be babot, vagy ágat, azt a januárból megmaradt parafa-gesztenye medvével jutalmazzák. Én kislánykám - hogy az ő szavaival éljek - ezt a macit a nővérének akarta megszerezni. Annyira erős volt benne ez a megszerzési vágy, hogy nem felejtett el hétvégén és hétfőn reggel figyelmeztetni a babra. Be is vittük, meg is kapta a kismackót, amit Kittinek ajándékozott. (Úgy szeretem, amikor látom, tapasztalom, hogy milyen jó testvérek.)

Jól lemaradtam a lánykáimmal zajló események lejegyzetelésével. Elég mozgalmas hónap áll mögöttünk, de azt hiszem még mozgalmasabb előttünk. Március szinte minden hétvégéjére akad már program és a februárban sem voltunk sokat itthon.

Talán kezdem visszafelé. Vasárnap az Operában voltunk a lányokkal. Nem operát néztünk, hanem egy hangszerbemutatón. Ezt a programot meleg szívvel ajánlom mindenkinek akinek gyerkőce van. Több gyerekeknek szóló program is van az Operaház repertoárjában, érdemes mazsolázni közöttük, mert nagyon jól hangzanak. Mi a hangszereket bemutató Csengő-bongó délutánra váltottunk négy alkalomra szóló bérletet (de lehet az előadás előtt jegyet is váltani egy-egy alkalomra). Nagy Mária az Operaház zenekari művésze nagyon ért a gyerekek nyelvén, figyelmüket teljesen lekötve mesél a hangszerekről, annak részeiről. S mi felnőttek is hallhatunk olyan információt, amiről eddig - hacsak nem kerültünk közelebbi kapcsolatba az adott hangszerrel - esetleg nem is tudtunk. Például nekem fogalmam sem volt eddig mi is az a sordino, vagy hogy hány szál lófarokból készül legalább egy gordonka vagy hegedű vonója. Az "előadás" során több alkalommal megszólalnak az adott hangszerek, hol gyerekek, hol felnőtt művészek szólaltatják meg. A hallgatóságnak sem kell végig csendben maradni, Mária beszélteti, zenélteti a résztvevő gyerekeket is. 

Szombaton szülinapi buliban voltunk. Kitti első olyan bulija, ahova az egyik osztálytársa hívta meg. Egy játszóházban tartották meg a nagy eseményt. Annyiban rosszul sült el a dolog, hogy a játszóházban éppen farsang volt, de erről az ünnepelt szüleit persze "elfelejtették" a játszhóház üzemeltetői tájékoztatni. El lehet képzelni micsoda tömeg volt, az egyébként aránylag kevesebbet látogatott gyerekparadicsomban. Szonját is elvittem - mert a meghívó szerint őt is szeretettel várták -, de szegénykém az első két körben sírva futott hozzám, mert mindig ő volt az utolsó a labirintusos-mászós-csúszdásos építményben. Egy óra kellett legalább mire feloldódott, a végén persze ő akart legkevésbé hazaindulni. 

Februárban ejtették meg mind a suliban, mind az oviban a farsangot is. Szerencsére a két program nem ütötte egymást. Kittiéknél az iskolában a buli "zárt körű volt", a szülőket csak addig engedték be, amíg a gyereküknek segítettek felöltözni, "sminkelni". Már idejében kérdezgettem a lányokat, hogy mik szeretnének lenni farsangon, de igazán nem tudták eldönteni. Próbáltam őket ötletekkel segíteni, de elhárították a javaslataimat. Szonja sokáig kitartott a gepárd mellett (mert ő, mint a gepárd is nagyon gyors futó), de aztán meggondolta magát. Egy bevásárlás alkalmával felfedezett azonban egy jelmezt az egyik üzletben, s onnantól nem tágított. Lovag akart lenni, méghozzá abban a jelmezben, amit kinézett magának. Nagyon nem kellett győzködnie (bár szerettem volna szuperanyuként elkészíteni a jelmezét), s megvettem neki a lovagruhát. K-t arra kértem, hogy hozzon vastag kartont, amiből készíthetnék Szonjának kardot és pajzsot. Amikor munkahelyén kiderült, hogy mihez is kellene a karton, K. elmondása szerint mindenkinek volt valamilyen remek ötlete, hogyan kéne kivitelezni. A vége az lett, hogy K. és kollégái készítették el a profi kellékeket.

Kittinek jobb ötlete nem lévén, maradt a bűvész-varázsló jelmeznél (tavaly is ez volt az oviban). Tavaly már betanult pár trükköt a gyerekkoromból megörzött Rodolfo bűvészdobozából, s még kerestem neki a neten pár könnyen elsajátítható, de látványos mutatványt. (Itt van pl. ez a pénzjegyes, gémkapcsos önműködő trükk, vagy ez a befőttes gumis.) Ahogy elmesélte nagy sikere volt vele az osztályban.

Az oviban farsangkor az a szokás, hogy délelőtt farsangol a csoport az óvónénikkel, s délután jönnek a szülők - akiknek szintén melegen ajánlott a jelmez -, s a közös játék, bulizás. Idén én voltam az ördög, Krisztián az angyal. (Persze a valóságban ez fordítva van-hahaha.) A farsang napján délután 2-kor még nem volt semmi ötletem az angyalkával kapcsolatban. A magam "jelmeze" egyszerűbb volt (fekete nadrág, piros blúz, s Szonjától kölcsönkért ördögszarvas hajpánt, amit még első bölcsis farsangjára készítettem neki). Az OK volt, hogy K. felvesz fehér nadrágot, pólót, de miből készítsek neki glóriát és szárnyat cirka 1 óra alatt. Először gondoltam, hogy ezüst színű textilfilccel rárajzolom a póló hátára a szárnyat, de rájöttem, hogy annak még száradnia kéne 24 órát, s ennyi idő nem állt rendelkezésre. Végül eszembe jutott, hogy van egy kis ezüst színű vékony girland féle a karácsonyi díszes dobozban, s ezt varrtam fel nagy öltésekkel a pólójára, s némi vékony drót segítségével ebből készítettem neki glóriát. Nem mondom, hogy hű de milyen jó lett, de ennyi idő alatt ennyit tudtam kihozni. 

Az ovis farsang nagyon jó hangulatban telt, volt szívószálas kukoricagyűjtés, teremhoki (egy műanyag hokiütővel kellett egy lapra összegyűjteni minden résztvevőnek 10-10 klf színű apró játékot, persze úgy, hogy közben akadályozták a többieket, hogy teljesíteni tudják ezt a feladatot), székfoglaló stb.

Az elmúlt hónapban volt egy kis igazi telünk is, erről sem szabad elfelejtkezni. Bevallom nem csak a lányok, de én is nagyon örültem a sok hónak és a hidegnek. Igaz nem sok ideig tartott a szánkózásra lehetőség, de azt igyekeztünk a környéken található apró dombocskák, "leküzdésével" kihasználni. Hetente-két hetente elmentünk a kerületben idén ismét megnyitott jégpályára. Nagyon jó, hogy nem kell messzebbre menni és négyünknek 1400 Ft-ból kijön a belépő. Sőt volt egy nap, amit farsangnak neveztek ki, s aki aznap jelmezben érkezett ingyen bemehetett és még ingyen teát is kapott. Mondanom sem kell, mi voltunk a lányokkal az egyedüliek, akik "jelmezben"mentünk (tulajdonképpen csak a fejfedőt vettük fel, Kitti a varázslókalapot, Szonja a lovagsisakot én meg az ördögszarvat). Talán nem volt kellőképpen meghirdetve a lehetőség, mert többen furcsán néztek ránk. Szonja is már elég jégbiztos. Igaz, hogy inkább szalad a jégen, mint csúszik, de nagyon vagányan adja elő "műsorszámát". 

Kitti (talán két hete?) megejtette első betegség miatt hiányzását a suliban (nagyon örülök, hogy szeptember óta erre csak most került sor), mandulagyulladása volt, meg szerintem mellette volt még más is, mert a betegsége első három napjában igen sűrűn látogatta a legkisebb helyiséget. Szerencsére láza nem volt, a kedve is jó volt és kihasználta, hogy többnyire kettesben voltunk. 

S pár fotó....

A lovag, a varázsló és az ördög

A varázsló elfáradt

Anya és lánya

A kard és a pajzs (ez utóbbin Szonja kedvenc állata, a delfin is szerepel)

Az angyalkám a glóriával és szárnyakkal

Kitti kukoricázik

Korizás

Kitti újabb megnyilvánulása azzal kapcsolatban, hogy ő inkább fiú szeretne lenni. Anyunál voltak, amikor Kitti kijelentette, hogy inkább fiú szeretne lenni. E. nagyi kérdésére, hogy miért, ezt válaszolta: 'Nagyi én azért szeretnék inkább fiú lenni, mert én nem akarok kórházba menni és gyereket szüleszteni!' (Ez hogy jött most a képbe? Nem tudom. Meséltem nekik ugyan régebben a születésükről, de soha nem mondtam, hogy az fájdalmas volna.)

Más. Szintén anyunál történt, ő mesélte. Temetőset játszottak! Eltemették a kis figurákat, s Szonja siratta őket, Kitti meg vigasztalta Szonját. (Pedig soha nem voltak temetésen.) 

Mennyi minden járhat a kis fejükben? Jó volna néha beléjük mászni....